Isten, zene, művészetek, te, én - megjelent a Pavilon Isten úgyse! című EP-je
Mindig örülünk a friss hangoknak és a feltörekvő formációk új szerzeményeinek, főleg, ha azok műfaji összetettségük okán izgalmasak, illetve hangulatuk, szövegviláguk válaszol a körülöttünk lévő világ történéseire. A napokban jelent meg Irlanda Áron (zene, vokál) és Irlanda Kristóf (ének, rap), vagyis a Pavilon Isten úgyse! című EP-je, ami a maga furcsasága mellett is jól esik a fülnek, szemnek.
Vers, rap, tartalom találkozik egy több stílust is magába foglaló zenével
Eredeti felállásban Áron egy szál gitárral improvizált, amire Kristóf a saját verseit szavalta. Ez az egysíkúbb, visszafogottabb spokenword formáció azonban nagyon gyorsan alakult át többhangszeres punk-rap produkcióvá. A gitár mellé hegedű, zongora, basszus szintetizátor, népi furulya és egy kazu is társult, valamint a Pavilon elengedhetetlen kelléke, a looper. Áron hangsávokat vesz fel, kever össze és az ebből létrejövő zenei egyvelegre aztán Kristóf szövegeli fel nyers, provokatív üzeneteit.
Mondani kellett valamit, ha már Isten úgyse
Eredetileg egy ajtóberúgós nagylemez volt a terv, de a srácok nehezen tudták logikailag összekötni a számokat, ezért maradtak a lassan, de biztosan-elvnél. A nagylemezre készült anyagból kiválasztottak három olyan számot, amik tartalmukat tekintve testvérei egymásnak. „A szomszédban kitört a háború, azt hittük, hogy na most történni fog valami, vagy már történik is. Persze tévedtünk. A hétfő még mindig a megszokottságtól bűzlött, de a péntek sem a puskaropogástól, hanem a romkocsmák dajdajozásától volt fülsüketítő." - összegezte Áron, majd így folytatta:
„Minden maradt a régiben, és ez iszonytató rémületet hordott magában. Ezt látva jött az ötlet, hogy kell egy háború tematikájú EP. Reagálni akartunk arra a jelenségre, ami a civilizációnkkal egyidős, mégis, számunkra most tapintható igazán. Két oldalról is lelkész nagyszülőkkel lettünk megáldva, bizonyára ez is szerepet játszott a cím választásban. Az esendő ember leteremti a teremtőjét, amiért magára hagyta a játéktáblán. Közlésközpontú kislemez lett, melyben az ukrajnai háborúról, az izrael-palesztin konfliktusról, és egy általánosabb istentapasztalásról vagy annak hiányáról akartunk mesélni. Mondani kellett valamit, ha már Isten úgyse."