„A rockabilly számomra egy örök szerelem" - Egri Péterrel, a Mystery Gang alapító-énekesével beszélgettünk
Évtizedek óta éve tartó szerelem a rockabilly iránt, hazai és nemzetközi sikerek, kalandos turnék, Amerika meghódítása, műfajok közötti átjárhatóság, izgalmas zenei és filmes projektek... A Mystery Gang legemlékezetesebb momentumait felsorolni is nehéz, most mégis megpróbáljuk felidézni a legnagyobb mérföldköveket és a jövőbe is kitekintünk a zenekar énekesével és egyik alapító tagjával, Egri Péterrel.
1998-ban alakultatok. Mesélj kicsit az akkori hazai zenei életről, milyen volt zenekart alapítani, hogyan éreztétek magatokat kezdő zenészként az ezredforduló előtt?
Igen, ez egy jó kérdés, azok nagyon izgalmas idők voltak. A Mystery Gang alapítása gyerekkori álmokhoz, barátságokhoz kötődik. 15-17 évesek voltunk így hárman, amikor összebarátkoztunk, mint a rockabilly műfaj rajongói. Kissé kezdetlegesen döntöttük el először, hogy ki énekel, ki bőgőzik, ki dobol. Többen is voltunk benne, míg a végére hárman maradtunk, akik ezt komolyan elindítottuk. Elsősorban nem igazán gitár alapú, dobolós együttesek voltak akkoriban, hanem inkább ilyen slágeresebb fiú zenekarok, lány zenekarok keverve. Nagy meglepetés volt számunkra, hogy a kezdeti koncertek után sikerünk volt, szerettek minket az emberek. Ez adta a felhatalmazást arra, hogy ezt komolyan folytassuk és karriert csináljunk belőle.
Cover zenekarként indultatok. Mi alapján kezdtetek el saját dalokat írni, volt előttetek bármilyen minta, inspiráció ebben a tekintetben?
A mi műfajunkra is jellemző mindaz, ami a tradicionális műfajokra, akár a népzenére, jazzre, blues-ra, folkra. A rockabilly zenészekre is igaz, hogy a nagy elődök zenéjét, kultúráját viszik tovább, mindig egy picit hozzátéve vagy elvéve, de csak nagyon-nagyon picit. Az elsődleges szempont mindig az eredeti, 1950-es évekbeli amerikai zenei kultúra bemutatása. Valahogy ebben annyira elmélyedtünk az évek alatt, mármint ennek a műfajnak a stílusjegyeiben, külső-belső attribútumaiban, hogy aztán egy szép napon úgy éreztem (elég hamar), hogy saját dalt kell, hogy írjak. Azóta, 25 éve a zenét és a szöveget egyaránt (akár angol, akár magyar nyelven) én jegyzem. Ez egy indíttatás volt, éreztem, hogy erre szükség van. Lehet furcsán hangzik, de jött valamiféle megszólítás odaföntről vagy odaátról Carl Perkins-től, Buddy Hollytól, a nagy kedvenceimtől, Eddie Cochrantól, Jim Kingsleytől, hogy ,,Fiú, írd meg és csináld tovább!” Ez lett az első lemezünk, ami megjelent a londoni Nervous Records-nál, és 17 hétig vezette a kiadó eladási listáját. Gyakorlatilag ez indított el minket a nemzetközi karrier felé annak idején.
Számodra mit jelent a rockabilly? Pontosabban: mit jelentett akkor, amikor megismerkedtél vele és mit most? Változott, érett benned az évek alatt?
Nagyon sokat érett bennem. Több ezer koncerttel a hátam mögött mondhatom azt, hogy az elején már azt hittem, hogy mindent tudok róla. Aztán később kezdtem rájönni, hogy minél többet tudok róla, annál kevesebbet tudok róla. Ezt egyébként a népzenére szokták mondani, vagy a jazzre, blues-ra - ahogy említettem korábban, hasonlóan tradicionális zenei műfajról van szó. A rockabilly gyakorlatilag gyerekkorom óta meghatározója az életemnek; 8 éves voltam, amikor beleszerettem a műfajba és azóta ugyanazon zászló alatt, sőt, ugyanazon név alatt képviselem - ez azért sok mindent elmond kettőnk viszonyáról, a rockabillyről és rólam. Kezdetben borzasztó lelkesedéssel voltam iránta, gondoltam, ez az évek alatt alábbhagy, de képzeld el, nem így lett! A lelkesedés csak egyre nő, sőt a sikerek, a nemzetközi sikerek még inkább arra terelnek, hogy „úristen, én ebbe a dologba szerelmes vagyok". A rockabilly számomra egy örök szerelem.
Mire emlékszel vissza a legszívesebben a korai sikereitek közül?
A korai sikerek között fantasztikus dolgok voltak. Volt, hogy bejártuk egész Nyugat-Európát egy bérelt busszal, sok esetben abban laktunk. Volt olyan, hogy egy francia rock fesztiválra hazudtuk be magunkat, hogy ,,Szevasztok, megjött a zenekar!” Fantasztikus dolgokat éltünk át fantasztikus társasággal, nemzetközi barátokkal és zenésztársakkal. Mindenfelé jártunk, mindenfelé barátokat, olykor-olykor még barátnőket is hagytunk magunk után. Fantasztikus érzés volt, amikor az először megjelent angol lemezünket Bristolban, a Rockabilly Rave Art, vagyis a rockabilly őrjöngés éjszakáján be tudtuk mutatni. Ott a világ legnagyobb előadóival játszottunk, akik gyakorlatilag Istenként éltek a tudatunkban. Csodálatos érzés volt, hogy a 2000-es évtized első éveiben Magyarországra is hoztunk belőlük néhányat, például a legendás Bill Haley Original Comets együttest, amelyből a legfiatalabb tag akkor volt 67 éves, a legidősebb pedig 83. Miközben mi itt Sztálin halálával voltunk elfoglalva, ők az Óperenciás tengeren túl tették a dolgukat, és mintegy 50 évvel később a vasfüggöny ezen oldalára is el tudtak látogatni a Mystery Gang jóvoltából.
Az első zenés darabunknak a Művészetek Palotájában volt az emlékezetes bemutatója, erre szintén nagyon jó visszagondolni. A-tól Z-ig én írtam, a címe Privát Buddy Holly Story, avagy a Mi Buddy Hollynk. Ez egy elképzelt koncertnek a története, pontosabban az utolsó koncertnek, amin a nagy, legendás rock and roll rockabilly énekes-gitáros részt vett. Ez az 1953. február 3-án, éjjel 1:30-kor bekövetkezett tragikus repülőszerencsétlenségben történt halálának az előestéjén zajlik. Nagyon izgalmas dolog volt az egész, teltházban játszottuk, a magyar televízió többször is ismételte. Többen megkönnyezték, sőt mondhatom, együtt sírtunk az előadás végén. De számtalan dolgot említhetnék, ami emlékezetes maradt, nagyon-nagyon sok dolgot, amire büszke vagyok, az első arany lemezünktől kezdve, és később jött csak a java...
Filmzenék. Pánik, Csak szex és más semmi, Made in Hungária. Hogyan jöttek ezek a filmes lehetőségek és mi mindent adtak neked, nektek?
Minden egyes filmzenélés, illetve filmszerep fantasztikus dolog. Kiegészíteném a sort még Tim Bens amerikai rendező alkotásával, a Városiakkal, aminek szintén betétdalát játszottuk, ez volt a Fly to the Moon, Repüljünk a Holdra című dalunk. Minden egyes filmben jó volt szerepelni, illetve közreműködni.
A Csak szex és más semmi Koda Krisztina kiemelkedő alkotása, és mi hihetetlen szerencsések voltunk, mert egy koncertünkön ott volt a stáb és kiválasztottak minket. ,,Ez az, gyertek, jövő héten forgatás!” Mit, hol, miért, majd pillanatok alatt ott találtuk magunkat a film kulisszái között. De előtte még volt a Linda című sorozat, amire talán néhányan még emlékszünk. A ’80-as évek elején futott, és a 2000-es években leforgattak pár új részt, na ezekből három részben is volt szerencsénk szerepelni. Till Attila barátom Pánik című filmjébe szintén felkértek minket, és az is fantasztikus volt, de maga a film is az. Tillának nem is az első, nem is az utolsó filmje, azt hiszem, hogy kevesen tudják róla, hogy egy nagyszerű rendező, nem csak tehetséges műsorvezető. De hadd említsem a szívemhez legközelebbit, a legszemélyesebbet, a legszorosabbat: a Made in Hungáriában Brenner orgazdát játszhattam el. A mai napig személyes szívügyem, és nem csak a koncerteken, hanem a magánéletben is visszaköszön a filmbeli szerepem szinte hétről-hétre. Nincs olyan hét, hogy valaki ne Brennerként említene.
Személy szerint mi mindent tapasztaltál az amerikai kint tartózkodásotok során szakmailag, zeneileg, mi az, ami a leginkább hatással volt rád?
Hú, nagyon sokat tanulok minden egyes kint tartózkodás alatt! Legutóbb Los Angeles-ben és Las Vegas-ban játszottunk, Las Vegas-ban a Viva Las Vegas, vagyis a világ legnagyobb rockabilly fesztiválján, a műfaj legnagyobbjaival, amiből lemez is jött ki. Ebből 25 előadó a 2020-as évek legnagyobb rockabilly előadói közé tartozik nemzetközi szinten, ebből 20 amerikai és a további 5-ön osztozik egy japán, egy német, két angol és egy magyar. Elmondhatatlan érzés volt, hogy nemcsak szerepelek ezen a fesztiválon, hanem a legmenőbbek közé vagyok beválasztva. A 25-ből az 5. vagyok, ami nem egy sorszerinti felsorolás, de azért beszédes, hogy nem a 23. helyet képviselem.
Amerikában folyamatosan tanulok, ott mindig közreműködő amerikai zenészekkel egészül ki a csapat. Minden egyes alkalommal borzasztóan sokat fejlődöm szakmailag, technikailag egyaránt. Múltkor nagyon érdekes volt, mert úgy mentem ki, hogy a Dal 2023 zsűrijeként éppen felálltam a székből és indultunk Las Vegas-ba játszani, ahol éppen akkor zajlott a társműsor, az America’s Got Talent. Akkor a két zenei kultúrát, a közép-európait és a nyugati-parti amerikait össze tudtam hasonlítani. Sokban fedi egymást a hozzáállás, de ami ott még hatványozottabban érződik, az az akarat, a tenni akarás és a munka, munka, munka. Nem szégyellnek dolgozni azon a lemezen, nem szégyellnek dolgozni azon a koncerten. Már gyökeret vert amerikai sztárok, és még mindig beleizzadnak az első dalba, mintha az életükért küzdenének. Azt jó ott kint látni, hogy micsoda tenni akarás van, ez mindig engem is pozitívan felvillanyoz, még jobban sarkall további dolgokra. Jó azt látni, hogy magam körül hasonló akarattal, valós akarattal, valós tettrekészséggel megáldott emberek dolgoznak ebben a szakmában.
Hogyan éltétek meg a zenekaron belül átalakulásokat, tagváltásokat?
Az az érdekes ebben az egészben, hogy a Mystery Gang egy nagy baráti kör, már csak a műfaj adta sajátosságok miatt is, hiszen minden zenésztársam ebből kis hazai rockabilly közegből jön, de Ausztriából is voltak zenészbarátaim, akik Mystery Gangszterként játszottak. Az a jó, hogy mindenki mindenkivel barátságban van. Például Fácánnal, aki a Mystery Gang alapító dobosa, a mai napig, 25 év után nemcsak, hogy együtt játszunk, de olyan barátság van köztünk, ami az évek alatt csak erősödik és még szorosabbá válik. Vagy ott van Singer, aki évekig nagybőgős volt a Mystery Gangben, és mindannyiunkkal jóban van, pont most találkoztam velük egy ilyen kis amerikai autós rendezvényen. Ott volt a családjával, én pedig játszottam a kisgyerekével meg a kis piros autójával.
Vagy mondhatnám Zolikát, a Mystery Gang jelenlegi dobosát, akit 8 éves kora óta ismerünk, hiszen általános iskolás korában a rajongónk volt. Először az édesanyjával, aztán különböző kislányok oldalán jelent meg a koncerteken, aztán felnőtt a feladathoz és az álmai valóra váltak azzal, hogy Mystery Gang nagybőgőse lett. Kivittem magammal Las Angeles-be, Las Vegas-ban is ő játszott velem. Úgyhogy ez egy nagyon klassz kis társaság és baráti kör, sőt, sok esetben már-már családi a kötelék közöttünk. Lehet, hogy ez egy kicsit csalódás kifelé, mert mondhatnám, hogy az a szemét, vagy az a tehetségtelen ott hagyott, vagy a zenekar hagyta ott. De nálunk nincs ilyen, a siker sem tudott minket úgy szétválasztani, hogy itt életre szóló haragok kialakuljanak. Szerintem ez egy nagy dolog, mondhatni, példaértékű. Vannak olyan tagok is, akik sosem voltak a színpadon zenészként, mégis igazi Mystery Gangszterek, mert a háttérben mindig velünk voltak.
Mesélj kicsit a Memphis Moon ’55-ről! Hogyan kapcsolódik ez a formáció a Ganghez, milyen indíttatásból alakult és milyen szerepet szántok neki a jövőben?
Ez egy állandó formáció, egy szívemhez oly' közel eső projekt, amiben teljesen autentikus, tradicionális rockabilly zenét játszunk dob nélkül. A nashville-i, memphis-i déli időket idézzük meg, amikor még tabunak számított bizonyos helyeken a rockabilly, a helyek főleg country helyek voltak. A következőkben több ilyen hasonló kis projektemet fogom a Mystery Gang mellé állítani, illetve a Mystery Gang mellett bemutatni, amivel az ’50-es évek vintage rock and roll, rockabilly zenei-kulturális világából mindig szemezgetni fogunk. A Memphis Moon ’55 tehát a legtradicionálisabb, legautentikusabb rockabilly világot vette elő, de most olyanok vannak tervben, amivel az ’50-es évek horror világát, illetve az ’50-es évek végi, ’60-as évek eleji gitárszörf világát is idézzük meg. Az ’50-es évek derekára jellemző rock and blues világot fogjuk bemutatni mint a Mystery Gang kis társprodukciója, sokszor még átfedésben a tagok terén is. Itt mindenképpen kicsit más, tradicionálisabb, autentikusabb zenei stílusról van szó, ami nekem szívügyem.
A madarak azt csiripelték, hogy Harsányi Gábor színművésszel dolgozol éppen. Mit tudhatunk erről?
Igen, ez egy elképesztő dolog! Harsányi Gábor Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes művész egy készülő magyar filmmel, közös szereppel kapcsolatban a szárnyai alá vett, de erről többet még nem szeretnék mondani. Megtisztelő és egyben nagyon izgalmas az egész! 2024 után lesz a bemutató, még nagyon korai róla beszélni, de fantasztikus érzés minden egyes alkalommal akár csak a forgatókönyvet összeolvasni Gáborral. A művészúrral nemcsak a munka, de a munka előtti vagy közös ebédek, vacsorák is nagyon inspirálóak a közös helyünkön. Talán annyit elmondhatok a filmről, hogy a ’70-es években készült Magyarországon, és annak egy 50 évvel későbbi folytatásáról van szó...
A hagyományos zenei stílusok, műfajok határai egyre inkább elmosódnak, sok hibrid zenei projekt alakul, egyesek szerint ma már felesleges is műfajokban gondolkodni. Mi a véleményed erről?
Érdekes, attól függ, hogy milyen műfajról beszélünk. Én úgy érzem, hogy emberek vagyunk, és a skatulyákat sose fogjuk tudni levetni sem magunkról, sem az általunk megnézett filmekről, általunk elolvasott könyvekről, magunk után hagyott nőkről, férfiakról, csakúgy, mint a zenéről sem. Nagyszerű dolog, hogy a műfajok keverednek, ez egy inspiráló dolog. Mi a ’90-es években már ennek éltük az éveit, és úgy hívtuk még akkor, hogy crossover, talán néhányan még emlékszünk ezekre az időkre. Ez mindig nagyon izgalmas, ez mindig nagyon előremutató, ez mindig nagyon forradalmi. Az ilyen változásoknak én mindig nagyon örülök, mert egy-egy olyan műfaj, sőt több olyan műfaj tud előtérbe kerülni, mondjuk egy mainstream zenei kísérettel vagy mainstream ritmikai kísérettel, ami amúgy már feledésbe ment volna, pedig érdemes arra, hogy évtizedekkel később is emberek hallgassák, sőt, táncoljanak rá. Úgyhogy ez egy nagyszerű dolog, és kívánom, hogy most is olyan jól sikerüljön, mint ahogy az elmúlt évtizedekben az ilyen zenei találkozások sikerültek.
Produkciótok rendelhető a KoncertBooking.com-on. Mit gondolsz a digitális koncertszervező asszisztensről, ajánlanád más zenészeknek, zenei formációknak is?
Én csak ajánlani tudom. Teljesen kívülálló vagyok, tehát se a digitális létezésben, se a menedzsmentben nem veszek részt a kezdetektől fogva, de azt tudom mondani, hogy a KoncertBooking egy egyedülálló és nagyon hasznos dolog! Ahogy a menedzserünk felfedezte, azonnal mondta, hogy ennek legyünk tagjai, legyünk részesei. Remek dolognak tartom, hogy bárki számára könnyen elérhetővé válik a produkció, ez nagyon pozitív a zenészeknek, illetve az is, hogy semmi további dolguk nincs, csak, hogy várják a megrendeléseket. A szervezői részről pedig azért elengedhetetlen, mert egyértelműen láthatóak az elérhető együttesek és konkrétan lehet tudni, hogy kitől, mikor, mit lehet kérni, elvárni. Én úgy érzem, hogy ez a jövőben, a következő években fog igazán kiteljesedni, berobbanni, és nagyon örülök, hogy mi már most részesei vagyunk.
Hol láthatunk téged, titeket legközelebb fellépni, továbbá mikor várhatóak új zenei projektek tőled, tőletek?
Nagyon izgalmas zenei projektek fognak következni! Megírtam az új számokat, a dalok felvétele előtt állunk, amikkel kapcsolatban úgy érzem, hogy most végre befutunk. Ugye az ember mindig így ír dalt, vagyis azzal a gondolattal, hogy ,,oh, annyira azt érzem, hogy ezzel befutunk!” Egyszer megkérdezték Paul Ankát, amikor már multimilliárdos volt, hogy hogy ír dalt. ,,Beülök a zongorához és elképzelem, hogy na, majd ezzel a dallal befutok!” - mondta. Úgyhogy kicsi, nagy egyaránt úgy áll hozzá, hogy az adott dallal szeretne sikeres lenni, hogy minél többen megismerjék.
Nemcsak új dalokra készülünk a Mystery Ganggel, hanem egy nagyon-nagyon klassz videóklipre is, amiben ’50-es évekbeli, épített amerikai autócsodák is fel fognak tűnni; nagy izgalom van bennem emiatt. A műfaj attribútumait sorakoztatjuk fel, mutatjuk meg nemcsak a magánéletben, hanem a színpadon, a videófelvételeken is egyaránt. Készülünk Amerikára, ahol fel fogom venni San Diego-ban a második Peter Egri lemezemet, ahol Mystery Gang tagok és amerikai közreműködő zenészbarátaim teszik a rockabilly zeném alá a ritmust. Készülünk továbbá egy olyan projektre, ami bemutatja a vintage világnak a zenei stílusjegyeit. Még az is lehet, hogy ez elektronikus alapokra történik majd. Őszinte izgalommal, kulturális izgalommal tölt el, hogy gitárzenész mivoltomat, továbbá a zakatolós, őrült, rockabilly világomat egy 21. századra jellemző, modern, elektronikus tánczenei kísérettel vegyítsem. Ennyit elárulhatok, hogy a közeljövőben erre lesznek próbálkozásaink, mindamellett, hogy a Mystery Ganggel ugye a klasszikus rockabilly világunkat visszük tovább. Az amerikai lemezemen is ezt a hagyományos világot képviselem.
Ezek mellett még számtalan olyan projekttel készülünk, amelyben fiatal tehetségeket fogok magam mellett bemutatni. Időről-időre megjelenek fiatal tehetségekkel, stílusbeli zenészekkel, elsősorban rockabilly rock and roll zenészekkel. Legutóbb a Fábry Show-ban mutattam be egy kedves kis zenekart, akik engem kísértek. A nagy rockabilly Buddy Holly Blue Days - Black Nights című dalát adtuk elő, és akkor 8 éves volt a dobos, 13 éves a gitáros és így tovább, hát az nagyon felemelő volt. Vannak még olyan fiatalok körülöttem, akikkel érdemes lesz foglalkozni, közösen alkotni, hogy az ő nevüket is megismerje a világ, illetve, hogy zenéljenek egy jót. Ha ezzel edukálhatom is ezeket a gyerekeket, nemcsak zeneileg, hanem hozzáállásban, akkor úgy érzem, csinálnom kell.
Szerző: Zahorján Ivett, Máté Vanda