„Nekünk nagyon sokat jelent a szabadság, a függetlenség" - Máklikőr-interjú | Hangfoglalók #10
Folytatódik fiatal tehetségeket bemutató sorozatunk, a Hangfoglalók. Az aktuális etapban a Máklikőr nevű formációval beszélgettünk - a zenekar a Hangfoglaló Program aktuális évadának támogatott előadói között van, és minden jel arra mutat, hogy megéri rájuk odafigyelni. Mit jelent a poszt-mezopotámiai szuvidált balkán rock, hogyan zajlik náluk a dalszerzés folyamata, mit gondolnak a hazai feltörekvő zenei szcéna alakulásáról? Többek között ezekről is kérdeztük őket, a válaszadónk pedig Kende Marci volt (ének, ritmusgitár).
A zenekarotok stílusát "poszt-mezopotámiai szuvidált balkán rockként" definiáljátok – mit takar ez pontosan?
Az egyik leggyakoribb kérdés, amit megkaptunk, amikor elkezdtünk zenélni, az volt, hogy milyen stílusú zenét játszunk. Ilyenkor mindig kicsit kínban éreztük magunkat, hiszen alapvetően mi az alternatív zenéhez érezzük legközelebb azt, amit csinálunk, de szeretünk sok másféle stílust is, és próbálunk ezek felé is nyitni. Számunkra nagyon izgalmas minden dalt egy kicsit új és különböző eszközkészlettel megközelíteni. Így ahelyett, hogy erre a kérdésre rendre azt mondtuk volna, hogy altert játszunk, elkezdtük magunkat szórakoztatni és elmagyarázni a kérdezőnek, hogy a Máklikőr hogyan lehet kromatikus eszkimó rock neoklasszicista elemekkel, vagy barokk-fűszeres modern sváb balett. Ami így megmaradt, az pedig a poszt-mezopotámiai szuvidált balkán rock - idővel rájöttünk, hogy ez egyébként tényleg egész jól leírja a zenekart.
A poszt-mezopotámiai egyértelmű, hiszen valamivel Ur és Uruk bukása után jött létre a zenekar (az persze újabb kérdéseket vethet fel, hogy mennyire lehet a sumérok és akkádok kultúrájának továbbvivőjeként tekinteni a Máklikőr zenekarra, de ebbe most inkább ne menjünk bele). A szuvidált is értelmet nyert számunkra, amikor az alkotási folyamatainkon gondolkodtunk. A szuvidálás olyan főzési technika, amelynek során az ételt vákuumcsomagolásban, alacsony hőfokon főzik, így az ízek és tápanyagok is megőrződnek, és az étel is omlós lesz. Kicsit így alkotunk mi is: a külvilágtól elzárva, nagyon magunkban vagyunk. Nagyon lassú az alkotási technikánk, sokszor hónapokat töltünk egy-egy dallal, viszont ennek ellenére amikor ezen a lassú hőfokon elkészül a végeredmény, abban benne van minden, amit gondolunk.
A balkán-rock pedig már tényleg a földhözragadtabb része a magyarázatnak. Amikor elkezdtünk közösen zenélni, a sulink egyik fizikatanárával zenéltünk közösen többen is. Ő pedig nagyon szerette a balkán zenét, több balkán zenekarban is játszott, így mivel mi is valamennyire tőle tanultunk zenélni, sok minden átragadt ránk is. És ezt a balkán behatást próbáljuk vegyíteni néha erősebb elektromos gitár témákkal. Szóval röviden, így lettünk mi az ország első - és eddig egyetlen - poszt-mezopotámiai szuvidált balkán-rock zenekara.
A Máklikőr 2025 nyári turnéja
-
fotó: Kriza Marci
A dalaitokban erőteljes a történetmesélés. Van olyan történet vagy élmény, amit még nem dolgoztatok fel, de szeretnétek? Továbbá, mik azok a témák, amik manapság foglalkoztatnak benneteket akár egyéni szinten, akár a zenekart és a mai magyar társadalmat nézve?
Sok ilyen téma van, és ezek egyre csak sokasodnak. Nagyon foglalkoztat minket, hogy mi történik a társadalomban jelenleg, miért nem tudunk bizonyos dolgokról beszélni. Bennünk is egy csomó feldolgozatlan érzelem van ezzel kapcsolatban. Viszont ezt szerintem nem könnyű úgy megfogni, hogy ne csak a közéleti lózungokkal dobálózzunk, hanem valami tényleg fontosat és örökérvényűt mondjunk el a dolgok alakulásáról. Így mi inkább az egyénre vonatkoztatva írunk dalokat, amik aztán lehetnek részei egy nagyobb társadalmi megfejtésnek, de az egyéni történeteket helyezik a középpontba.
Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés folyamata? Egy-egy dal inkább közös alkotás eredménye, vagy általában valaki hoz egy vázlatot, egy ötletet, amit együtt kibontotok?
Inkább utóbbi. A dal alapját, akkordmenetét és szövegét általában egy ember hozza, legtöbbször Dávid (Varga Dávid - ének, basszusgitár, billentyűk, a szerk.). Ilyenkor a szerzőben már megszületik egy érzésvilág, egy közlési stílus, és ezt bontjuk ki közösen. Ha mindenkinek megvan a viszonyulása a vázlathoz, akkor mindenki elkezdi belepakolni a saját kis ötleteit. Nálunk a dalírás nagyon hosszú folyamat, így a verziók hónapokon keresztül rengeteget változnak. De egy idő belakjuk a dalokat. Sokszor játszuk őket koncerteken már azelőtt, hogy kiadnánk őket, és ez nagyon sokat segít. Más érzés a próbateremben magunknak eljátszani a dalt és más egy nagy színpadon több száz ember előtt. A színpadon sokszor megmutatkozik, hogy melyik része túl hosszú egy dalnak, vagy épp nem elég erőteljes, és ezen akkor tudunk még változtatni. Én nagyon szeretem ezt, mert tényleg annak ellenére, hogy lassan adjuk ki a számokat - ami szembemegy mindennel, amit egy zenei marketinges mondana, hogy hogyan érdemes ma számokat kiadni - ezek a dalok tényleg nagyon a mieink már amire kikerülnek a közönséghez.
Azt olvastam, hogy a koncertjeiteket sokan bensőséges, tábortűz jellegű élményekként írják le. Ti is így élitek ezt meg zenészként?
Ezt jó hallani, örülünk, ha ez tényleg így van. Nekünk szerintem a zenélés alapvetően közösségi élmény. Mi így kezdtünk zenélni, így csöppentünk bele ebbe az egész világba. A tábortűz körül, együtt más emberekkel. Ahol egy kicsit el is mosódik a határ a zenész és hallgató között, és a zene a jelenlévők együttlétéből jön létre. Sokáig félelem volt bennünk, hogy mi lesz majd, ha egyre nagyobb színpadokon játszunk, vajon nem fogja-e a zenénk elveszteni pont ezt az intimitást vagy párbeszédet? De szerencsére azt érezzük, hogy bár idén több fesztiválon is a nagyszínpadon lépünk fel, az élmény valahogy nagyon hasonló, meg tudjuk teremteni ugyanazt az intimitást egymás és a közönség között is. Sok koncert nekünk nagyon bensőséges élmény, és nagyon fel is tud minket kavarni érzelmileg.
Máklikőr, Magyar Zene Háza, 2025 augusztus
-
fotó: Kriza Marci
Játszottatok már olyan nevek előtt, mint a 30Y vagy a Csaknekedkislány. Mik azok a dolgok, amiket magatokkal vittetek ezekből a bulikból, akár zeneileg, akár emberileg?
A 30Y-tól nagyon sokat tanultunk. Amellett, hogy több közös koncertünk is volt, a 30Y tulajdonképpen már a Máklikőr alakulása óta segíti a munkánkat. Sokat beszélgetünk Beck Zazával és Zolival. Egy ilyen beszélgetés közben született meg például a Máklikőr Piknik ötlete. Hogy tulajdonképpen ahhoz, ahogy mi zenélünk, ez illene legjobban. És ez be is jött, az egyik kedvenc koncertünk minden évben a Piknik, az idein is sok százan voltak ott. Emellett egy ideje a 30Y stúdióját használjuk a számaink kidolgozására és felvételére, sőt, a 30Y menedzsere, Koncz Balázs lett most a mentorunk. Ő rengeteget segít abban, hogy mi legyen a zenekar stratégiája a megjelenéseinkhez, a koncertjeinkhez, és hogy hogyan gondolkozzunk erről az egész zeneipari működésről. Szóval nagyon sokat köszönhetünk a 30Y-nak, mégis, ami talán a legnagyobb erővel bír, az az, hogy megmutatták (és folyamatosan mutatják) nekünk azt, hogy szerintük hogy érdemes részt venni a zenélésben. Hogyan lehet nyakig benne lenni a dalokban, hogyan lehet teljes szeretettel, figyelemmel, tudatossággal, és nyitottsággal viszonyulni a saját zenénkhez és más zenekarokhoz. És ez szerintem gyönyörű.
Máklikőr Piknik 2025
-
fotó: Kriza Marci
A budapesti zenei színtéren egyre több tehetséges feltörekvő zenekar mozog. Ti miben érzitek sajátosnak azt, amit csináltok?
Nagyon sok tehetséges feltörekvő zenészt látunk mi is, szerintem hihetetlen, hogy milyen pezsgés és összetartás van most Budapesten. Abba nem látok sajnos bele, hogy az ország többi részén ez hogy áll, de az mindenképpen jó, hogy a fővárosban ennyi zenész van, aki gondol valamit a világról. Meg is alakítottuk közösen a Fiatal Alterzenészek Szakszervezetét, amiben olyan zenekarok dolgoznak együtt, mint a kisbetűs ünnepnapok, egy5egy, 4Bards, Szaffi, Arcosok Klubja, és még sokan mások, de vannak közös esenényeink a Fiúkkal és a Hűvössel is.
Azt nem tudom, hogy mi mennyire vagyunk különlegesek a többi zenekarhoz képest. Mi egyszerűen csak olyan zenét játszunk, ami nekünk tetszik. Talán az lehet sajátos, hogy különböző inspirációkat hozunk be a zenénkbe, kezdve a latin gitároktól és trombitáktól a klasszikus rock témákig, és ennek még pont van egy olyan izgalmas metszete, ami hallgatható.
Máklikőr, Akvárium
-
fotó: Kriza Marci
A szabadság mit jelent számotokra?
Zenei értelemben azt mindenképpen, hogy tudunk csak magunk miatt zenélni. A Máklikőr egy független zenekar. Idén több megkeresést kaptunk nagy menedzsment cégektől és kiadóktól, és nagyon közel is voltunk ahhoz, hogy az egyikkel aláírjunk egy szerződést. Végül sok huza-vona után arra jutottunk, hogy nekünk nagyon sokat jelent a szabadság, a függetlenség. Nem szeretnénk senki miatt, vagy senki elvárásainak megfelelően albumokat kihozni, új arculatot csinálni, vagy ott koncertezni, ahol nem szeretnék.
Mi alapvetően olyan művészetet szeretnénk csinálni, ami nekünk tetszik, és bízunk benne, hogy ha mi ezt így képviseljük, akkor meglesz az a réteg, akit ez érdekelni fog. Ez persze nem jelenti azt, hogy a zenénknek mindenképpen zártnak vagy elvontnak kellene lennie, és ne lehetne közérthető. Inkább azt jelenti, hogy ha egy dalunk közérthető a szélesebb közösség számára, az nem abból a számításból ered, hogy az adott dalt hogyan lehetne minél nagyobb sikerre vinni, hanem abból, hogy nekünk hogy tetszik az a zene vagy szöveg. Hogyan lesz számunkra vicces, érdekes vagy érzelmes? És végül, ha a dal másnak nem vicces, nem érdekes, vagy még csak nem is érzelmes, akkor ebből nekünk különösebben nem következik semmi. És ebbe persze benne van az is, hogy törekszünk arra, hogy a zenénk sok emberhez eljusson, ilyen módon természetesen a szabadságunk nem ellentétes a sikerrel, csak a siker számunkra talán nem feltétlenül hagyományosan mérhető faktorokból származik. Ez hatalmas szabadság: itt vagyunk egymásnak, hat jó barát, és egymás miatt tudunk zenélni, nem a külső elismerésért.
Máklikőr, Művészetek Völgye 2025
-
fotó: Kriza Marci
Van olyan emlékezetes koncertes pillanat, amit sosem felejtetek el?
Nekem az idei Művészetek Völgye biztosan ilyen. Itt egy hatalmas színpadon játszottunk, és annyi ember jött el a koncertre, hogy a közönség hátsó soráig már el sem láttunk. Elképesztő hangulat volt, ott tényleg azt éreztem egy pillanatra, mintha elértünk volna valamit. A Művvölgyön eddig mindkét koncertünk nagy lépcsőfok volt a zenekar szempontjából, remélem, ez a jövőben is így lesz.
Máklikőr, Művészetek Völgye 2025
-
fotó: Kriza Marci
Mit jelent számotokra az, hogy bekerültetek a Hangfoglaló Induló Előadói Programjába? Miben tud ez segíteni nektek a következő időszakban, és mik a következő lépések a Máklikőr számára?
Ez egy nagyon nagy lehetőség nekünk. Elsősorban azért, mert egy csomó zeneipari szereplő megismerte már most a nevünket. Annak ellenére, hogy a zeneiparban az emberek nagyon nagy része elképesztően nyitott és figyelmes, nincs mindenkinek sávszélessége arra, hogy újabb és újabb zenekarokat ismerjen meg. Így nem egyszerű bekerülni fesztiválokra, vagy vidéki koncerthelyszínekre. Az, hogy bekerültünk a Hangfoglaló Programba, segített abban, hogy a már alapból is a Máklikőr körül kialakult hype-ot meglovagoljuk, és be tudjuk mutatni a zenénket több mint húsz helyszínen a nyáron. A Hangfoglaló keretein jutottunk el számos magyar fesztiválra, így a Fishingre, Bánkitóra, Campusra, Gombaszögre, Művészetek Völgyére és a SZIN-re. Ezek mellett pedig felléptünk még Stuttgartban, a Magyar Zene Házában és a Szigeten is. Ami még egy nagy cél számunkra, hogy bent is maradjunk ebben a körforgásban, és a következő években is meghívjanak minket ezekre a fesztiválokra. Bár amennyi kedves ember eljött a koncertjeinkre idén nyáron, remélem, hogy emiatt nem kell aggódnunk.
Jelenleg egy új albumon dolgozunk. Több számot már most próbálgatunk koncerteken. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ezeket ki is adhassuk nemsokára. Egyelőre nem árulnék el nagyon sokat, de annyit igen, hogy új hangzásvilágokat próbálgatunk, és szerintem nagyon izgi számokat fogunk kiadni. Hozzánk legalábbis nagyon közel áll eddig minden, amit ebbe az új albumba beletettünk.
A zenekar tagjai:
Gulyás Ádám: trombita, ének
Horváth Marcell: trombita
Jordán Levi: szólógitár, ének
Kende Marci: ének, ritmusgitár
Lubics Botond: dob
Varga Dávid: ének, basszusgitár, billentyűk
Weboldal | Instagram | Facebook | Spotify | YouTube
Kiemelt kép: Kriza Marci
Hasonló cikkek
