„Akármeddig is jutunk, annyi biztos: maradunk az erdő szélén" - Reni és Boka | Hangfoglalók #18
Iszlai Renáta (ének, klarinét) és Szász Márk Boka (ének, gitár), vagyis a különleges hangzásvilágú Reni és Boka duó voltak az interjúalanyai a Hangfoglalók sorozatunk soron következő részének. A páros 2022-ben alakult meg a Dunakanyarban, mi pedig a kezdetekről, a természettel való kapcsolatukról, inspirációkról, koncertélményekről is kérdeztük őket.
Hogyan alakult meg Reni és Boka duója, miképp találtatok egymásra?
Reni: 13 éve találkoztunk először, Boka akkoriban a PECA zenekarban énekelt. Én a Balassi-ösztöndíjam végét töltöttem Magyarországon, amikor Bokáék az A38 Hajón koncerteztek. Mi el akartunk menni rá, de lekéstük, viszont a koncert után Boka leült velünk gitározni és énekelni a Duna-parton. Aztán elmentünk szentivánéji tűzugrásra meg capoeira edzésre a Feneketlen-tónál. Elég erős indítás volt ahhoz, hogy ez a kapocs megmaradjon - még úgy is, hogy aztán Boka elindult Brazíliába, felpróbálni a szabadság színes ruháit. Én közben Magyarországra költöztem, elvégeztem a Zeneakadémiát, tanítottam, magam is elkezdtem a szabad zene által kibontakozni, majd családot alapítottam. Teltek az évek, és 2022-ben kapcsolódtunk újra össze. Nagyon vágytam már egy saját zenekarra, Boka meg…
Boka: Én pedig sem Brazíliában, sem a Kanári-szigeteken nem találtam igazán hozzám illő énekestársat, ezért itthon újra végiggondoltam, kit hívhatnék fel. Az a 10 év, ami az első találkozásunk óta eltelt, mindkettőnkön pont annyit alakított, hogy az első újratalálkozásunk és az első közös éneklésünk katartikus lett. Megtaláltuk a Reni & Bokát.
A bemutatkozásotokban szerepel egy névtelen forrás a Börzsönyben, ahová „a dalaitokért jártok”. Mit jelent ez számotokra, illetve hogyan születnek meg a szerzeményeitek, hogyan kell elképzelni ezt a folyamatot?
Reni: Majdnem szó szerint kell érteni. Itt lakunk a Börzsönyben, több forrást is látogatunk. Van, ahová vízért járunk, és van olyan forrás, ami számunkra szinte szentély. Úgy sűrűsödik oda a világtól távoliság, hogy nem tud mit csinálni az ember, mint, hogy megáll, és hagyja, hogy átmosódjon. Ha ez meg tud történni, akkor a fölösleges rétegek alól (ahogy a forrásvíz) felszínre talál az alkotó én. Szerintünk amúgy mindenkiből, ha megengedi. Nem vagyunk ebben egyediek.
Boka: Éljük a kis lelassult, vagy szándékosan lelassított életünket, és ha így kerül hangszer a kezünkbe, vagy kinyílik Reni jegyzetfüzete, szinte egyből dalszerkezetek, szövegek érkeznek. Általában én hozom a harmóniákat, Reni írja a szövegeket, a dallamokat pedig együtt keressük. A zenekari felállásban ezeket a szerkezeteket terítjük szét a hangszerekre, hogy még élőbb, játékosabb lényüket mutathassák meg a dalok. A próbateremben már Magyarkúti Gerivel (arab lant, spanyol gitár), Öllős Dáviddal (basszusgitár) és Restás Gergővel (ütőhangszerek) közösen alakítjuk a dalok zenekari formáját.
Ha pedig elkap a rohanás, akkor… nincsenek dalok. Ez is gyakran megtörténik.
A zenétek egyik kulcsszava a hallgatás… És ebben a zajos, túlkommunikált világban a csendre talán nagyobb szükségünk van, mint valaha. De mégis hogyan lehet a zene a csend hangja?
Boka: Úgy ahogy mondod! A zene nekem olyannyira „a csend hangja”, hogy nem is nagyon tudok másban, csak a csendben meghallani új dallamokat.
Reni: A csendnek nincs szüksége a zenére. Nekünk viszont szükségünk van a csendre. A zenélés pedig közel visz minket ahhoz az állapothoz, ahol nincsenek fölösleges gondolataink.
Túl romantikus lenne azt mondani, hogy ez mindig megtörténik. Egy zenész fejében szerintem a legtöbb önvád zenélés közben születik. De jó gyakorlás eljutni oda, ahol kitágul az idő, ahol már nem marad tapadófelülete a gondolatoknak. Így pillanatokra, abszurd módon, miközben hangot adunk ki, csendet élünk meg.
A működésetek központi mozgatórugója a természet. Hogyan gondolkodtok a természet kitettségéről, sebezhetőségéről, a klímaválságról?
Reni: A természethez nagyon közel jöttünk. A hátsó kertünk vége egy mező, mögötte erdő, a komposztunkat az őzek folyton feltúrják. Ettől még nem vagyunk a természet vadságának tényleges tapasztalói, de már elég közel vagyunk ahhoz, hogy érezzük, kicsik vagyunk a nagy egészben. Egészen kiszolgáltatottan ennek a türelmes és szelíd, időnként meg ellentmondást nem tűrő erőnek, ami a természet.
Az emberiségnek is megvan a maga természete. Nehéz helyekre viszi magát ahhoz, hogy tanuljon, de lassan azért fejlődik. A természet viszont, ha mi emberiség már nem leszünk, akkor is megújul. Nem féltjük őt.
Boka: Nagyon könnyen érezhetjük úgy, hogy a természet rajtunk kívül áll. Szó szerint, mert hozzá ki kell utazni a városból. Ha az ember az erdő szélén él, máris fordul a nézőpont… Ha pedig kertje van és állatai, a két kezével tapasztalja, hogy a természet élteti, táplálja. Innen nézve pedig már nem kérdés, hogy a klímaválságban nem ‘a’ természet sérül, hanem az az ökoszisztéma, amiben az ember életképes.
Azt már látjuk, hogy egyre több ember választja, hogy védett buborékban, a természettől izoláltan, városokban éljen. Ezen nincs mit megfordítani, ezt az emberi ösztön mozgatja. Nagyon drukkolok, hogy szülessenek olyan innovációk, amelyekkel az emberiség fenntarthatóan élhet a Földön.
Reni és Boka sokat merít a természetből...
-
Fotó:Villaroel Hektor
Különböző zenei világból érkeztek, vagyis a klasszikus, kortárs, kísérleti zene és az afrikai, brazil, kubai hatás is fellelhető nálatok. Foglalkoztat benneteket a műfajiság kérdése, vagy sokkal inkább a bennük rejlő érzelmi rétegek, hangulati ívek és a műfaji határok elmosódása mozgatnak titeket?
Reni: Szerintem mi nem gondolkodunk ennyit. 🙂Ha nagyon akarnánk, utólag elemezhetnénk, hogy mikor milyen hatás hallható, mi kerül éppen előtérbe. Ezek a hatások inkább az életszakaszaink lenyomatai, amik belénk égtek, mint a nyelv szavai, amiről nem gondolkodunk, hogy kitől hallottuk, melyik könyvben olvastuk. Ilyenformán a forma nem annyira fontos nekünk. A tartalmat szolgálják a kifejezőeszközeink.
Boka: Mivel nem játszunk metált, a felfokozottságot sokszor kortárs zenei elemekkel, a táncosságot meg brazil-kubai csípőringató pengetéssel oldjuk meg. És persze most is érnek hatások (nem csak zeneileg, hanem lelkileg is), amik most épülnek belénk és majd a későbbi zenei nyelvünk természetes részei lesznek.
Improvizáció. Mit gondoltok, mitől tud igazán jól működni?
Reni: Attól a bizonyos csendtől.
Boka: Attól, hogy nem minősítek. Hogy hagyom az áramlást. Hogy elelengedem a kontrollt. Ezek nem csak díszes fogalmak. Ezeket ezer féle képpen lehet gyakorolni, szokni és megszokni.
A koncertjeitek sokak számára intim, lelassulásra alkalmas, belemerülős élmények. Nektek mit adnak az élőzenei fellépések?
Reni: Szeretünk kis helyeken játszani, ahol közel van a közönség. Ahol mi is érezzük a mozdulataikat, nem csak ők minket. Mert ez beleszövődik a dalokba. Azt a jelent, amit megpróbálunk megfogalmazni, azt közösen alkotja a tér, és akik benne vannak, ahogyan benne vannak.
Boka: Ez számunkra is meglepetés értékű. És ez a meglepetés nagyon kell ahhoz, hogy ne váljon konzervszerűvé az előadásmódunk. A közönség segít nekünk belépni a dalokba. A dalok pedig nekik, hogy ők is egyel beljebb léphessenek önmagukba.
Koncertélmény á la Reni és Boka
-
Fotó: Göndör Dániel
Mely zenekarok vagy előadók inspirálnak benneteket mostanában – akár itthonról, akár külföldről?
Boka: Nagy közös kedvencünk MARO, vagy a The Breath nevű ír duó. Nagyon szeretem az örmény-francia Ladaniva zenekart, Nils Frahm zongorista régi lemezeit. És persze a mai napig hallgatok afrikai, brazil és kubai zenét. Örök szerelem.
Reni: Itthon Noémo vagány finomsága, vagy Tóth Eszter ösztönhangja nagyon közel áll hozzánk. Nemrég figyeltünk fel Gerlóczy Zsigmond felfoghatatlan és sokoldalú tehetségére. Ha egyedül vagyok, barokk zenét hallgatok.
Reni, te gyerekekkel és felnőttekkel is dolgozol zenén keresztül, Boka, te énekköröket vezetsz. Mi az oktatói filozófiátok?
Reni: Én a várandósságaim során találkoztam a dúlai és bábai jelenléttel, ahol ezek az elképesztően tapasztalt, nagytudású nők csendesen, sosem tolakodóan álltak mellettem, kísérve a saját folyamatomban. Segítve engem abban, hogy megtaláljam az erőm, a tudást magamban. És ezt láttam Gergely Edótól is, amikor a LIP (Life Integration Process, magyarul Életintegrálási folyamat) módszerében figyeltem őt. És ezt mutatta a Kokas módszer, vagy a Kapcsolódó nevelés módszere is. Ezekben az egymástól talán távolinak tűnő területekben a bizalom és a rácsodálkozás a közös és a kulcs. Hogy, ha a figyelmünket adjuk valakinek, szeretettel vagyunk mellette, akkor ennek tükrében el tud indulni a saját útjának megtapasztalásán. Mer hibázni, mer próbálkozni, örülni és integrálni. Kicsit ilyen zenei dúlaként vagyok jelen az oktatói helyzetekben. Felnőttekkel, gyerekekkel egyaránt.
Boka: az Ayé! névre keresztelt szabadon éneklő körök nálam az afro-brazil gyökerű capoeirában és a kubai kóruséneklésben gyökereznek. Mindegyikben alap a felelgetős éneklés (call-and-response), a gazdag többszólamúság és a kotta teljes hiánya. Imádom azt a felszabadultságot, amit így el lehet érni. A saját énekköreimben használok még egy csomó játékot, amiket alternatív- és mozgásszínházi gyakorlatok ihlettek, valamint masszázst, amit a zenélés mellett egyébként a mai napig csinálok, mert szintén imádom. :)
Ti is a Hangfoglaló Program díjazottjai között vagytok idén. Mi mindent láthatunk, hallhatunk tőletek a közeljövőben akár a programnak is köszönhetően?
Boka: Idén jelenik meg az első nagylemezünk Forrás címmel, ami a duó felállás hangulatait hordozza. Március 19-én mutatjuk be a Fonó Budai Zeneházban. Vendégzenészeink Mákó Kató (Barakoo Afrikai Dobkör és Kollár-Klemencz Kamarazenekar), Mónus Kata (Mehana), Szabó Tamás Tavken és Rimóczi István (Bélaműhely) lesznek.
Reni: Idén vesszük fel a második nagylemezünket is, amelyben a zenekari hangzást rögzítjük majd zenésztársainkkal Magyarkúti Gerivel (arab lant, spanyol gitár), Öllős Dáviddal (basszusgitár) és Restás Gergővel (ütőhangszerek).
Boka: Tervben van egy videoklip és egy zenekaros live session sorozat is. Ez az év nagy lépés lesz, amihez nagyot kell nőnünk. Kiadót és menedzsert szeretnénk találni.
Reni: Keressük vizualitásban is az alkotótársainkat, egy kiforrottabb zenekari megjelenést. Keressük a fesztiválmeghívások mellett azokat a lehetőségeket is, amikor a közönségünket olyan élményekhez segíthetjük, ahol mélyen kapcsolódni tudnak a külső és belső természetükhöz. Ilyenek lesznek az erdő természetes amfiteátrumában tartott vagy vízparti matuzsálemfák alatt megszólaló koncertjeink. Idénre is tervezünk erdélyi turnét, hiszen mindketten onnan származunk. Ezért, amikor csak lehet, fontos nekünk, hogy az otthoni közönséggel is kapcsolódjunk. És idén meghívást kaptunk a helsinki-i Magyar Intézetbe, sőt erdei koncertünk is lesz Finnországban, úgyhogy ezeket nagyon várjuk.
Boka: A Hangfoglaló éve alatt nagyon fontos egy olyan kapcsolati hálót kialakítanunk, ami akkor is megtart majd, ha lejár a mentorált évünk. Az első benyomások alapján valóban támogató közeg vesz körül, otthonosan, érzékeny figyelemmel körülvéve érezzük magunkat, elindultak már a közös gondolkodások is.
Reni: Igen, és nagyon izgalmasak a Hangfoglaló zenekarai is! Már az első minifeszt alatt rácsodálkoztunk és összebarátkoztunk néhányukkal. Mozgatja a fantáziánkat, hogy akár távoli műfajban mozgó zenekarokkal is összehozzunk egy-egy dalt.
Boka: Akármeddig is jutunk, annyi biztos: maradunk az erdő szélén.
Kiemelt kép: Wrochna Marcell
FACEBOOK | INSTAGRAM | TIKTOK | SPOTIFY | YOUTUBE
A #Hangfoglalók interjúsorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók.
Hasonló cikkek
