Dénes Dávid: „Azt érzem, szép lassan visszatér az élőzene ereje" | Mad About Marilyn - Hangfoglalók #17
Dénes Dávid a 2024-es Megasztár széria egyik legkarakteresebb szereplőjeként lett ismert, és noha nem nyerte meg a műsort, fellépéseivel nagy hatást gyakorolt nemcsak a szakmai zsűrire, de a közönségre is. Dávid azóta is aktívan zenél az általa alapított újhullámos alternatív rock bandában, a Mad About Marilynben, ami nemrég a Hangfoglaló Program támogatott produkciói közé került. Dáviddal többek között a Megasztáros élményeiről, a dalok születésének folyamatáról, az élőzene reneszánszáról és a 21. századi zeneipar inspiráló vagy épp nyomasztó mivoltáról is beszélgettünk.
A Mad About Marilyn hangzásában egyszerre van jelen egy sötétebb, rockos energia és egyfajta érzékenység. Ez tudatos egyensúlyra törekvés, vagy ösztönösen jön?
Ösztönös. Sokszor felmerült bennem ennek miértje, vagy hogy milyen inspirációk útján alakult ez ki, de azt hiszem, mindig is velem volt és lesz. Mostmár inkább arra törekszem, hogy ezt a legőszintébben, leghatásosabban tudjam kifejezni.
Mit szimbolizál számotokra Marilyn karaktere, miért pont ő a nevetek főszereplője?
Ebben a műfajban, ha valami jól néz ki és jól hangzik, működik. Szeretem, ha van egy tudatos koncepció, de ezt szimplán egy Monroe-val kapcsolatos címlapfotó ihlette.
Dávid, mit jelentett neked korábban a tehetségkutatók világa, hogyan tekintettél ezekre a múltban, és miképp formálódott benned ez, miután versenyzőként a színpadon álltál a Megasztárban? Mit adott neked a műsor?
A Megasztár előtt taszított az összes ilyen műsor, a médiaszereplés stb. Számomra nem képviseltek semmilyen valós művészi értéket. A saját tapasztalásomon keresztül rengeteg dolgot tanultam erről, magamról és sok minden változott bennem, ezt kivéve. Ez nem azért van, mert az én tapasztalásom nem volt pozitív élmény - sőt, hálás vagyok érte - hanem, mert egyszerűen más állatfaj vagyok. A jelenlegi zenekaromat is ennek köszönhetem, bár nem egy olyan folyamaton keresztül, ahogy elsőre gondolná az ember.
Dénes Dávid és a Mad About Marilyn
Változott bármi a a Mad about Marilyn életében a szereplésedet követően? Akár a munkafolyamatokat, akár a közönség összetételét vagy mást tekintve…
Újjászületett, majdnem minden tekintetben. Én azt érzem az esszenciája megmarad, de egy szerelemgyermekként tekintek rá, ami fejlődik és folyamatosan átalakul. Elkezdődött valamiféle mozgolódás, ezt a szép lassan épülő közönségből is érzem, hiszen egyre többen vagyunk és szeretném ha ez egy összetartó, bővülő közösséggé alakulna.
A Megasztár sokat alakult az elmúlt években, és te pont abban az évadban szerepeltél, amit a szakma is jobbára elismert. Végül nem te nyerted meg a műsort, viszont számos pozitív kritikát kaptál. Milyen érzés volt ez ott és akkor, és hogyan csapódott/csapódik ez le így két év távlatában?
Én azt gondolom, mindent megtettem, amit tudtam ahhoz, hogy a színpadon teljesen önazonos tudjak maradni és kiélvezni a szereplést. Ez az egy számított, és többé-kevésbé sikerült is, de a saját világomban sokkal többre vagyok képes.
Mesélj kicsit a zenei anyagaitok létrejöttéről! Honnan, kitől indulnak az ötletek, hogyan zajlik a dalírás és végül hogyan születnek meg a végleges verziók? Mennyire „demokratikus” nálatok a kreatív folyamat?
Az ötletek jelenleg leginkább tőlem jönnek, általában felveszek egy nagyon alap demo-t, amit aztán leviszünk próbaterembe, ahol szépen kialakul valamiféle struktúra. Ebből én utána többnyire intuitívan formázok valamit, amire ösztönösen jön a szöveg, de lehet pont egy szöveggel vagy egy érzéssel indul az egész, ami köré aztán épül minden. Szeretek mindent kipróbálni, kísérletezni. Mivel az írás minden része érdekel, sokszor elvisz a zene és hirtelen eszembe jut, hogy basszus, erre lehet nem is én vagyok a megfelelő énekes. De ez a szép benne. Igyekszem belülről, vagy épp magamra formálva alkotni. Szeretném egyre jobban bevonni a srácokat az írási folyamatba - egyértelműen demokratikusabb a helyzet, mint az elején. :D
Dénes Dávidéknál demokratikusan zajlanak a dalszerzési folyamatok
A Mad About Marilyn vizuális világa is erős. Honnan jön ez?
Néha azt érzem, egy élet is kevés, hogy minden vizuális ötletet megvalósítsak. Mivel egyelőre műhelymunka zajlik, hogy meglegyen a teste a projektnek, így a vizuális ötleteket is pre-production szinten gyűjtöm. Mindig is nagy hatással voltak rám az abszurd, szinte groteszk képek, a futurisztikus, disztópikus képi világok és a szinte hátborzongatóan ősi érzetet keltő témák. Valahol a modern rock and roll és ezek között érzem magam. Ha pedig a zenekar esztétikájára gondolsz, ez csak 4 faszi, akik szeretnek szexin felöltözni.
Mostmár mindent értek! :) Közben a zeneipar folyamatos változásban van, és az utóbbi időkben a streaming, a social media, AI lettek a legtöbbször hangoztatott hívószavak. Ebben a térben szerintetek hogyan tud önazonos maradni egy, a tiétekhez hasonló zenekar? Zenészként inspiráló vagy inkább nyomasztó a 21. századi zeneiparban való működés Magyarországon?
Tud nyomasztó lenni, de tud inspiráló és motiváló is lenni, ahogy minden inger és tapasztalás is. Egyszerre igaz, hogy jelenleg a legnehezebb és a legkönnyebb is megmutatnia magát egy művésznek, miközben közönséget is építene. Van egy nyers véleményem a Magyarországon jelenlévő kulturális sokoldalúságról, a zeneipart befolyásoló tényezőkről és hogy mi diktálja azt, hogy mi tud „releváns” lenni, pontosan ezért azt gondolom, hogy ha túl nagy hangsúly kerül egy célra, amit esetleg el akarsz érni, ott könnyebb kisiklani és eltévedni. Erről szól a Méz is például. Én igyekszem minden befektetett energiámat és időmet szenvedéllyel belerakni, „miért ne?"-alapon, maximális alkotási vágyból, elvárások nélkül. Van mellette cél, álom, vízió, de ha egy tengerparti kisvárosban leszek bárzenész az életem valamelyik pontján, akkor is boldog leszek. Addig pedig megnézzük, mit lehet ebből kihozni.
Külföldi fellépések? Gondolkodtok ilyesmiben?
Mindenképp, az elsődleges magyar projekt mellett én továbbra is szeretném csinálni az angol dalokat, változatlanul az a komfortosabb, ahogyan változatlanul azt érzem, hogy -egyelőre - bárhol járok a világban, aktívabb közönsége van az ilyen dolgoknak, mint itthon. Egyelőre. Vár rám még egy nagy elindulás.
Mire számíthat az, aki ellátogat egy koncertetekre, akár itthon, akár a határainkon túl? Mit jelent számotokra az élőzene?
Nagyon fontos, és azt érzem, szép lassan visszatér az élőzene ereje. Bizonyos dolgoknál az a célom, hogy ugyanúgy szólaljon meg valami színpadon, mint a felvételen, más esetekben pedig pont az a lényeg, hogy élőben olyat kapj, amit otthon hallgatva fix nem. Az energia, a hangerő, a stenk, a show, a fények, a ruhák, mind-mind egy rituálé részei, ami akkor az igazi, ha a közönség legalább annyira benne van, mint mi magunk.
Végezetül, mi várható tőletek idén, és hogyan segít benneteket a Hangfoglaló Programban való részvétel?
Azt érzem, idén az a dolgunk, hogy határok nélkül alkossunk. Rengeteg ötletem van, ha csak töredékét sikerül egy albumra formálni, örülni fogok. Persze koncertezni is szeretnénk, amennyiszer csak lehetőségünk van rá, azt élvezzük a legjobban. Single dalokkal készülünk, klippekkel, kicsit aktívabbak leszünk socialön is, de az alkotáson lesz a hangsúly és hogy mindenekelőtt minden másodpercét élvezzük. A Hangfoglalónak köszönhetően fel is tudunk majd venni mindent, amit szeretnénk, emellett egy szuper lehetőség arra, hogy új kapukat nyisson, megismerjünk más művészeket és új aspektusokon keresztül tudjunk építkezni.
FACEBOOK | INSTAGRAM | YOUTUBE | SPOTIFY
Fotók: Kovács Szabina
A #Hangfoglalók interjúsorozat korábbi részei ide kattintva olvashatók.
Hasonló cikkek
