#BackstageSztorik, 8. rész: Kardos Norbert zongoraművész, zeneszerző, zenetanár
Vannak olyan művészek, akik több fronton is progresszív módon vannak jelen a zeneiparban, mégsem velük van tele a sajtó. #BackstageSztorik sorozatunk új részének főszereplője Kardos Norbert Artisjus-díjas magyar zongoraművész, zeneszerző, zenei rendező, foglalkoztatott zenész, zenetanár, aki oszlopos tagja Kökény Attila, Takács Nikolas, Szőke Niki, Veres Mónika „Nika” zenekarainak, valamint Molnár Ferenc Caramel zongoristája és zenekarának vezetője.
A kezdetek
„Zenész családba születtem, leginkább a nagybátyám inspirált” – kezdi Norbi arra a kérdésre válaszolva, hogy mikor, hogyan találkozott először a zenével. „Ő sokszor otthon gyakorolt, én pedig kisgyerekként mindig odamentem a zongora köré. Már akkor megfogott és magával ragadott ez a dolog”. 4-5 évesen már ismerte az egyszerűbb dallamokat, 7 éves korában pedig jött a zeneiskola: klasszikus zongora Szatmárnémetiben.
„Roma családból származom, és amikor bekerültem a zeneiskolába, én voltam az egyedüli roma tanuló. Az, hogy egy ilyen iskolába járhattam, sokat segített nekem a továbbfejlődésben.”
Norbi korán megtanulta, hogy a zene nemcsak egy ösztönös önkifejezési forma, de új ajtókat is kinyithat számára. A kérdés már csak az volt, merre nyílik tovább ez az ajtó?
Kardos Norbert élete a zene
Úton Budapest & a könnyűzene irányába
Azt, hogy a fiatal művész végül Budapesten kötött ki, erősen befolyásolta egy korábbi, nagyhatású tanára. „Volt egy nagyon jó zongoratanárnőm, Manfrédi Annamária. Az érettségi előtt kihozta belőlem a maximumot, és nagyjából ekkor, vagyis ezután döntöttem el, hogy Budapestre szeretnék jönni, majd a szüleimmel felköltöztünk." Norbi felvételizett a Zeneakadémiára, de először nem vették fel – a Kőbányai Zenei Stúdióban viszont elindult az, ami ma alkotói és tanári pályájának a gerincét adja.
„A karrierem mondhatni Kőbányáról indult… ott mentem először a könnyűzene, a jazz irányába”. Később a Zeneakadémia is összejött számára, amit már egy sokkal tudatosabb, önazonosabb szemléletmóddal vitt végig. „A klasszikus irányt is szeretem, de valahogy nem tudtam elképzelni a jövőmet klasszikus zongoristaként. Azt érzem, közelebb áll hozzám a könnyűzene”.
A hangszer, az alkotótárs
Amit ő kapott, azt adja tovább
És ha már oktatás, Norbi Kőbányán zongorát és zenekari gyakorlatot, a Hajógyári-szigeten működő Póka Egon Művészeti Akadémián, a PEMA-n pedig szakirány felelősként billentyűs hangszerek főtárgyat, hangszermetodikát és szólóhangszer stílusgyakorlatot tanít. A tanári filozófiáját nem pedagógiai frázisokból rakta össze, hanem abból, amit diákként ő is megtapasztalt.
„Rengeteget kaptam ezektől az intézményektől és a tanáraimtól, akik folyamatosan támogattak, push-oltak, és még hangszert is segítettek venni. 2006-ban Póka Egon ajánlására fél évig a Pop-Academy Baden-Wuerttembergi főiskolában tanulhattam cserediákként. Én ugyanezt a szemléletet szeretném visszaadni a diákoknak, próbálom egyengetni az útjukat” – vallja Norbi.
A zenész másik szenvedélye az oktatás
A digitalizáció korában
Beszélgetésünk során a zongoraművész azt is elárulta, hogy az oktatásban is teret nyert digitális fordulatot nem romantizálja, de nem is siratja. Az elején furcsa volt számára, de mivel ebbe az irányba megy a világ, elfogadja és alkalmazza is a mindennapokban.
A digitalizációval összefüggésben, a streaming demokratikus, mégis „felhígulást” is hozó mivoltával kapcsolatban hozzáteszi: „próbálok a minőségi zenére törekedni, a játékom szintjén és dalírásban is. Akinek tetszik, annak örülök, de el tudom fogadni, hogy vannak, akiknek más jön be manapság”.
A saját lemez körvonalai
Kardos Norbert második lemeze hamarosan megjelenik – egy szerzői anyag lesz, vendégelőadókkal, ahogy az első korong is az volt.
„Elhívtam a számomra kedves embereket, hogy zenéljünk együtt és készítsünk valami maradandót. Ez is kb. ugyanaz a koncepció lesz, mint az első lemez, csak modernebb, illetve jazzes és popos elemek is lesznek rajta.”
Készül az új lemez
„Poénból mondtam, hogy ha kell zongorista…”
A zeneiparban sokszor random találkozások évekre szóló, szoros szakmai együttműködéseket és barátságokat eredményezhetnek. Norbi és Molnár Ferenc Caramel összeállása is hasonlóképpen valósult meg. „Egyszer találkoztunk. Poénból mondtam neki, hogy ha kell zongorista, akkor szóljon. Aztán 4 hónap múlva rám írt Facebookon, hogy akkor jönni kéne.”
Közben Norbi nemcsak zongoristaként, hanem zenekarvezetőként is részt vesz a folyamatokban - a zenekarvezető szerepe sokszor láthatatlan, mégis elmondható, hogy tőle (is) lesz igazán professzionális egy koncert.
Molnár Ferenc Caramellel
Több, mint session zenész
„Akár önálló projekten, akár együttműködésben dolgozom, ami a szívemhez közel áll, az az akusztikus zongora. Sajnos ezt nem tudom mindenhol használni" - mondja az alkotó. Mellette több hangszeren is játszik, attól függően, mi fér be a produkcióba és a logisztikába.
Norbi a legtöbb zenei kooperációban nem „csak” session zenészként vesz részt: hangszerel, dalokat ír, része a kreatív folyamatnak. „Minden együttműködéshez van valamilyen kötődésem, és egy-kettőt kicsit magaménak is érzek.” Szerinte hosszú távon ez, illetve a közös nyelv, az egymást támogató kommunikáció tartja működésben ezeket a csoportos projekteket.
Interjúnk alapján talán ez írja le a leginkább Norbi jellemét: ő nem a hangos jelenlét karaktere, hanem a csendes, de erős biztos pont, aki önállóan és csapatban is igyekszik mindig a maxot hozni, és erre buzdítja tanítványait is.
Címkék
interjú zongoraművész zongora BackstageSztorik Kardos Norbert Caramel Nika Kökény Attila Kőbányai Zenei StúdióHasonló cikkek

