Ha a Loophiát egy hellyel kellene azonosítani, a 8. kerület lenne | Hangfoglalók #16
A Loophia története 2024 márciusában indult – a tagok a Nagyelőadó és a Kikeltető zenei tehetségkutatók miatt kapcsolódtak első körben, majd a közös szellemiség kovácsolta össze őket. #Hangfoglalók sorozatunk aktuális részében a zenekar két oszlopos tagjával, Szolnoki Zsófia Sárával és Rikk Csabával beszélgettünk.
A Loophia tagjai különböző időpontokban, különböző kontextusokban ismerkedtek meg: Szolnoki Zsófia Sára (énekes-dalszerző) és Rikk Csaba (gitár) még a SuperSize Stúdióban (ma már ProVibe Stúdió) találkoztak először, Bazsó Gergő basszusgitáros később, egy másik zenekari munka kapcsán csatlakozott a csapathoz, míg Hegyesi Zsombor (dob) és Lendvai Bálint (billentyű) már a zenekar aktív időszakában, a nyár folyamán érkeztek.
A saját hang megszületése
A zenekari identitás kialakulása általában nem egyik napról a másikra történik, de vannak olyan momentumok vagy épp zenei anyagok, amik meghatározóak a közös irány szempontjából. „Számomra ezt egyértelműen a Porcelán hozta el. Még a zenekarrá válás előtt rengeteg demóm készült, amik közül több is borzalmasra sikerült. Ezek végül sosem kerültek nyilvánosságra. A kísérletezések sokat segítettek a fejlődésben” – véli a Loophia alapítója, Szolnoki Zsófia.
A Porcelán, mint az első Loophia single, már azt a világot hordozta, amihez azóta is visszanyúlnak: hangulatában, arányaiban, érzékenységében is identitásképző erejű anyag lett.
Alkotás: belülről kifelé, lépésről lépésre
A tagok elmondása szerint a Loophiánál a dalszerzés folyamata belső impulzusokból indul: az első ötletek Zsófiától érkeznek, innen pattog tovább a labda a zenekaron belül. A hangzás kialakításában Csabi „multifunkcionális agya” kulcsszerepet játszik, míg Gergő a dalok szerkezeti irányait segít összerakni. Ma már az új tagok, Zsombor és Bálint is aktívan részt vesznek a közös építkezésben.
A készülő nagylemez ebből a szempontból mérföldkő: egy olyan anyag várható, amibe mindenki beletesz anyait-apait, mondják a csapattagok.
A szövegvilág
A Loophia dalszövegei sajátos világot teremtenek, ugyanakkor teret nyitnak az egyéni értelmezésnek is. Zsófia ebben nem keresi a kompromisszumokat: „Aki érti, az érti. Aki nem, az nem” – vallja. A szövegek egyfajta belső logika mentén, ösztönösen születnek, és nem feltétlenül azt jelentik a hallgatónak, amit az alkotónak. Ezt húzza alá az instrumentális világ is: a hangszerelés nem magyaráz, sokkal inkább tükröz.
A szövegírás jellemzően a dalszerzési folyamat végén érkezik meg. „Szeretem először megágyazni annak az érzésnek az atmoszféráját, amiről tudom, hogy szólni fog a szám. A szavak és minden egyéb ehhez kapcsolódik, és nem fordítva.”
Műfajiság és hatások
A Loophia hangzását gyakran kötik össze a UK pop, a new wave soul és a magyar alter világával. A Loophia énekes-dalszerzője a műfajiságot meglehetősen pragmatikusan látja: a magyar alter egyszerűen egy adott közeg, „a mi kis országunknak ez jutott”, de ez szerinte egyáltalán nem probléma. A többi irány inkább ízlés kérdése – természetes vonzódás, nem tudatos stílusgyakorlat.
A dalszerzést olykor nemcsak zenei, hanem érzelmi és társadalmi hatások is formálják, illetve ma már kikerülhetetlen a közéleti, politikai vetület. Ezzel kapcsolatban az alapító csak ennyit tesz hozzá: „Pánik van bőven.”
A Loophia helye a színtéren
„Sok izgalmas formáció van jelen a mai magyar alternatív és experimentális közegben, én a Loophiát ezen a térképen inkább a jazz és a hip-hop határvidékéhez közel helyezném el, egy olyan zónába, ahol a műfaji határok inkább inspirálnak, mint korlátoznak” – mutat rá Csaba.
És ha már helyek… Arra a kérdésre, hogy ha a Loophia egy hely lenne a világban, mi vagy hol lenne, és miért, mindkét zenekari tag gondolkodás nélkül rávágja: a 8. kerület. Zsófia itt „szülte” meg a Porcelánt és magát a Loophiát is, és Csabinak is innen indult minden. Egy kerületi kávézóban ültek le először komolyan beszélni a projektről, 2023-ban, amikor a dalok egy része még a fiókban pihent.
Fotó: Koreny Babett Klaudia
Mentális túlélőstratégiák
A zene világában különösen fontos a mentális egyensúly megtartása. Szolnoki Zsófia számára a séta és az online tértől való elszakadás jelenti az egyik legfontosabb kapaszkodót ezzel kapcsolatban. „Ha ez nem is mindig sikerül, akkor is igyekszem tudatosan megszűrni a tartalmakat. Kedvelem a természetfilmeket, űrkutatással kapcsolatos videókat, cikkeket”.
„Én inkább a verbalizálásban és a strukturálásban hiszek. Beszélgetés a megfelelő emberekkel és a problémák közös feloldása, akár zenekaron belül, akár azon kívül, valamint a stabil reggeli és esti rutin nekem alapvető eszközök a mentális regenerálódásban” – összegzi a gitáros.
AI: meg kell húzni a határokat
Az AI térnyerése a zeneiparban megkerülhetetlen téma, és a Loophiának is van álláspontja ezzel kapcsolatban. Zsófia elismeri, hogy bizonyos területeken segítség lehet a mesterséges intelligencia, de a Loophia világába nem szeretné beengedni. „Számomra az alkotás lényege az együtt gondolkodás, az elejétől a végéig közösen végig járt út. Nem véletlenül azok az emberek vannak a zenekarban, akik” – hangsúlyozza.
Csaba kicsit más szemszögből közelít: „Én munkában, főként marketingterületen használok AI-t támogató eszközként, de a kreatív folyamatokban kifejezetten idegenkedem tőle. Úgy érzem, ott főként másolás történik, nem pedig valódi teremtés”. A zeneipari példák pedig – legyen szó AI-zenekarokról vagy konkrét botrányokról – inkább aggasztják, mint lelkesítik.
Merre tovább?
A Loophia horizontja a tervek szerint 2026-ban és azután is folyamatosan tágulni fog. A Hangfoglaló Program és az Orange Termek támogatása kulcsszerepet játszik az első nagylemez életre hívásában, valamint abban, hogy a zenekar minél több helyre eljuthasson. Emellett vizuális fronton is vannak ambíciók: Csaba bízik benne, hogy Zsófia fantáziájából még egy vagy több, a 7011-hez hasonló videóklip is megszülethet.
Hasonló cikkek

