„A zenénk leglényegesebb eleme a hangszeres improvizáció" | Hangfoglalók #3: Slapstick?
A Hangfoglaló Program élőzenei produkcióknak szóló felhívására a kilencedik évadban 190 pályázat érkezett, amely közül 68 formációt hallgattak meg élőben. A zsűri végül 20 produkciót választott ki. A kezdő, fiatal zenekarok támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra, ezért elindítottuk interjúsorozatunkat, amelyben a nyertes pályázókat mutatjuk be nektek. A soron következő részben a Slapstick? zenekart ismerhetitek meg a tagok, vagyis Gerner Koppány, Gulyás Bence és Molnár Barnabás tolmácsolásában.
Hol, mikor találkoztatok és hogyan álltatok össze zenekarrá?
Koppány: Barnával 2016-ban találkoztunk a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, mindössze 15-16 évesen. Meghatározó pillanat volt az életemben, előtte kevés olyan emberrel találkoztam, akivel a zenei ízlésem ennyire hasonlított. A megismerkedésünk után néhány héttel már együtt zenéltünk, Bence pedig egy évvel később csatlakozott be, mikor új dobost kerestünk. Nagyon gyorsan nagyon szoros barátság alakult ki köztünk, és egyebek mellett ez tartott össze minket. Bár sok tagcserénk volt, mi hárman 2017 októbere óta töretlenül együtt dolgozunk a Slapstick?-ben.
Barna: Koppánnyal egyszer összefutottunk az Oktogonon, miközben utcazenéltünk, és ekkor beszéltük meg, hogy kéne csinálni egy zenekart. Akkor még mindkettőnknek nagyon új volt a hangszer a kezében, ezért tényleg egy örömzene projektnek indult, nem vettük komolyan magunkat, csak hülyéskedtünk, és pusztán élvezetből hangoskodtunk egy apró próbateremben Óbudán. Az évek során, ahogy fejlődtünk, jobban megismertük egymást, legjobb barátok lettünk, egyre könnyebben és nagyobb összhangban tudtunk improvizálni, majd dalokat írni. A zenekar elsődlegessé vált az életünkben. Bence 2017 októberében csatlakozott a zenekarhoz, és egyből megvolt vele az az összhang, ami teljessé tette a zenekart.
Bence: Százhalombattára jártam eredetileg gimibe, de egy nyári drámatábor miatt eldöntöttem, hogy színész leszek, és átmentem a budapesti Vörösmartyba. Itt ismerkedtem meg a srácokkal. Barna az osztálytársam volt, Kópé (Gerner Koppány - a szerk.) pedig eggyel fölöttem járt. 2017-ben dobos nélkül maradtak, és elhívtak egy jammelésre. Ez nagyon jól esett. A zenekarban zenélés egy új dolog volt nekem, de éreztem, hogy ez annál azért sokkal felszabadultabb és izgalmasabb, mint egy sima próbazenélés. Valahogy egyből kapcsolódtunk, és azóta is megvan ez a fluid együttműködés és összhang.
A nevetek magyar jelentése helyzetvígjáték, bohózat, ami után kérdőjelet tesztek. Honnan ered a név és mit jelent a ti olvasatotokban?
Barna: A név Koppány egyik kedvenc könyvének a címéből ered: Kurt Vonnegut Slapstick (or Lonesome No More). Amiért nekünk is tetszett Koppány ötlete, az a bohózat jelentése a szónak, amit közel éreztünk magunkhoz.
Koppány: Eleinte gyakran írtunk keserű témájú dalokat vidám zenére, emiatt érezhető volt bennük a fanyar humor.
Bence: A kérdőjel a végén csupán azért van, hogy legyen miért panaszkodnunk, ha elfelejtik kiírni... Csak viccelek, nekem azt jelenti, hogy legyünk mindenre mindig kíváncsiak, és tudjunk extrém, furcsa ötleteket kitalálni és megvalósítani.
Instrumentális felállás és vendégénekesek. Honnan jött ez a koncepció? Több így a szín, a karakter, a lehetőség?
Koppány: 2020-ban énekes nélkül találtuk magunkat. A kijárási tilalom idején nemigen tudtunk összejárni próbálni, de annál több időnk volt közösen gondolkodni azon, hogyan tudnánk új utakra terelni a zenekart. Nyilván felvetődött, hogy keressünk egy új frontembert, de 2021 tavaszán megszületett bennünk egy koncepcióalbum ötlete, amihez nem kell állandó énekes. A dalaink egy űrhajón játszódnak, ami a Földről menekít embertömegeket egy új, élhető bolygóra. A hajó félúton meghibásodik, az utasok megrekednek a végtelen űrben. A lemezen ezt a megrekedtség-érzetet dolgozzuk fel, amit az űrhajó lakóinak szemszögéből mutatunk be. Minden dalunkon egy új karakter meséli el, hogyan éli meg ezt a furcsa helyzetet. Erről a készülő albumról már hallgatható két single. Decemberben jelent meg a Blue Space, amin Mina Latham szólaltat meg egy lányt, akinek a Földön kellett hagynia a partnerét. Tavaly nyáron adtuk ki a Pale Blue Dotot, ami a hajó újraindulásáról szól, egy reményteli dal, amin Lighghty rappel és énekel.
Mióta több vendégzenésszel dolgozunk együtt, még fontosabbá vált számunkra a zene közösségi jellege. Sok nyitott jam sessiont tartottunk, ahol remek zenészeket ismertünk meg, és a koncertjeinken is ezt a hangulatot szeretnénk átadni a közönségnek. Néha öten állunk a színpadon, néha tizenketten, így a fellépéseink számunkra is baráti, szociális események.
Barna: Volt, amíg egy állandó énekesünk volt, Völgyes Bendegúz, de miután vele elváltak útjaink, nem volt ötletünk, hogy ki lehetne énekes a zenekarunkban. Egy kis keresgélés után rájöttünk, hogy a zenénk leglényegesebb eleme a hangszeres improvizáció, ezért nem feltétlenül szeretnénk egy állandó énekest, inkább a jelenlegi csapatot erősítenénk, kísérleteznénk a funk és elektronikus zene élő vegyítésével. Úgy voltunk vele, ha lesz egy olyan dal, amiből hiányolunk vokált, rappet, és tudunk valakit, aki illik hozzá, őt megkérjük, hogy dolgozzon velünk az adott számon. Azóta nemcsak vendégénekesekkel, hanem több zenésszel is dolgozunk, hogy élőben is meg tudjuk teremteni azt a hangzást, amit a próbateremben és a stúdióban elképzelünk, megírunk.
Ti hogyan írnátok le a saját zenei stílusotokat?
Koppány: A funk, a jazz és a hip-hop hatott ránk a leginkább az elmúlt években, de mindenféle zenét hallgatunk, és ez szerintem a mi dalainkon is érződik. Jelenleg egy disco-jellegű dalon dolgozunk, de a készülő zenéink között van például jazz balladából technóba váltó demó is. A legfontosabb nekünk az, hogy kipróbálhassunk új dolgokat, és hogy a közönség (és nem mellesleg saját magunk) számára nagy bulikat rakjunk össze.
Barna: Amikor elkezdtünk együtt zenélni, mindannyiunkra a Red Hot Chili Peppers volt a legnagyobb hatással. Azóta rengeteg zenét hallgatunk mindenféle stílusból, legyen az jazz, pop, elektronikus, hip-hop. Ezek mind formálták a zenei stílusunkat. Ma a zenekarunk alapja továbbra is a funk, de a készülő albumunkon az említett műfajok egyfajta fúziója is felbukkan. Szerintünk már kezdjük megtalálni saját hangzásunkat, ami nagyon nagy örömmel tölt el és inspirál minket.
A vizualitásotok is igen sajátos. Miknek hatására formálódik a képi világotok?
Bence: Sokat inspirálódunk régi sci-fi plakátokból. Nagyon szeretjük a színes, bolondos cuccokat, és abba öltözni, amiben igazán jól érezzük magunkat. Jelenleg én például arcmaszkokkal kísérletezek; érdekel, hogy hogyan tudnám ezeket jól beletenni a színpadi megjelenésünkbe. Fontos a földtől való elrugaszkodás számunkra, és hogy próbáljunk egyedi színpadi és zenekari megjelenést létrehozni.
Koppány: Fontosnak tartjuk azt is, hogy a képi világunk összeegyeztethető legyen a zenei világunkkal. A borítóinkon megjelennek a fentebb említett karakterek, az űrhajó utasai, de a fotóinkon és plakátjainkon szeretjük láttatni, hogy azért nem vesszük magunkat véresen komolyan. Úgy gondoljuk, a borító és egyéb vizuális anyag nem csomagolás a zenénknek, hanem annak szerves része. Folyton ötletelünk, hogyan bővíthetnénk még tovább ezt az összművészeti dolgot, elég sok ilyen ötletünk van a jövőre nézve.
Barna: Mindhárman szeretjük az élénk színeket, felpörgünk tőlük, stenkbe hoz minket, fontos, hogy nemcsak a zenénkkel, hanem a kinézetünkkel is meglepjük egymást. Szerencsére nagyon tehetséges és segítőkész barátaink vannak, akik segítenek létrehozni, pontosítani a fejünkben megszülető vivid, színes képeket, amik nélkülük csak egy káoszos színpaletta lenne. Gondolok itt az albumborítókra, amiket Szilágyi Luca Hanga készít, a fotókra, amiket Csige Aranka, illetve az általános megjelenésünkre képeken/színpadon, amikben nagyban közrejátszik Szilágyi Eszter Mandula.
Szerintetek hogyan tudja egy magyar, kezdő zenei produkció megtalálni saját közönségét manapság, és mi a hitelesség kulcsa?
Koppány: Akármennyire is klisének hangzik a válaszom: eredetiség, közösségépítés, szorgalom. Ezek közül leginkább a közösségépítés erejét szokták alábecsülni az induló zenészek, én sem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, amíg el nem kezdtünk rendszeresen koncertezni egy éve. A személyes és az online kapcsolódásnak is nagy ereje van, de talán az első időszakban a személyes fontosabb. Mikor open jam sessionöket tartottunk a zenekarral a Manyiban, sokkal jobb reklámstratégiának bizonyult, ha személyesen hívtunk embereket az estekre, mintha social medián osztogattuk volna a dolgokat. Aztán természetesen ez megváltozik, amikor már nem kizárólag a baráti kör jár a koncertekre.
Barna: Az egyik legfontosabb, hogy van egy profi médiakommunikációs menedzserünk, Szilágyi Eszter Mandula, aki remekül átlátja a social media furcsa dolgait, amiket mi egyébként nem értünk, segít a promózásban, kontentgyártásban. Nagyon sokat köszönhetünk neki. Plusz, még csak most indult, de a Hangfoglaló Programnak hála kezd még egy fokkal szélesebb körben elterjedni a zenénk. A hitelesség kulcsát nem tudom, szerintem annyi a lényeg, hogy ha tényleg azt csinálod, amit igazán szeretsz, akkor még ha nem is millióknak, de fel fog tűnni az emberek egy részének, és értékelni fogják az őszinteséget, jelen esetben a zenében.
Bence: Mindig azt éreztem, hogy a hitelesség kulcsa az, hogy a lehető legközelebb tudjunk állni ahhoz, ami igazából belőlünk jön, mert ha valaki ezt így csinálja, akkor a hallgatósága, a közönsége, a munkatársai is értékesnek fogják tartani, nem mellesleg sokkal nagyobb az esély arra, hogy önmagával is rendben lesz. Szerintem a magyar fiatal underground hallgatóság ki van éhezve az új dolgokra, hangzásokra és a másságra. Hogyha ezt a közönséget szeretnénk megragadni, akkor nekünk is mindig valami fordulatost és újat kell nyújtanunk.
A Hangfoglaló Program kilencedik évadának támogatott produkciói közé kerültetek. Hogyan éltétek meg a kiválasztás folyamatát és azt, hogy a zsűri alkalmasnak talált benneteket a támogatásra?
Koppány: Szuper hír volt számunkra a döntőbe jutás, de azért nem akartuk elbízni magunkat! Az A38-as döntőre már a vendégzenészekkel (Lighghty, Mina Latham, Mayer Szonja, Gulyás Boti, Heves Miklós) érkeztünk, ami különösen vicces volt. Az érzés, hogy határozottan a legfiatalabbak közé tartoztunk a hajón, egyszerre volt izgalmas és kicsit félelmetes is, de minden izgulást levezettünk egy jó bújócskával a hajón.
Barna: Természetesen hihetetlenül örültünk, amikor az első fordulóban továbbjutottunk. Nem nagyon próbálkoztunk előtte pályázatokkal, nem is voltunk részesei más ilyen programnak még, szóval izgatottan vártuk a következő fordulót. Szerencsére a bújócskából jövő energiákat sikerült felvinni a színpadra is, úgyhogy nagyon jó érzéssel távoztunk onnan, mert éreztük, hogy minden energiát bele tudtunk ott tenni, és sikerült azt megmutatnunk, ami miatt közösen zenélünk. Persze voltak apróbb hibák, de egyszerűen nem foglalkoztunk velük, annyira jól éreztük magunkat játék közben. Aztán amikor megtudtuk, hogy bekerültünk a kiválogatott zenekarok közé, nagyon hálásak voltunk a zsűrinek és a barátainknak, akik segítettek eljutni idáig.
Hogyan, mire használjátok fel a támogatást, és milyen további terveitek vannak 2023-ra?
Barna: A tervünk 2023-ban az első albumunk befejezése lett volna egyébként is, de így sokkal könnyebb dolgunk lesz, hogy van segítségünk ehhez. Nagyon nagy örömünkre a mentorunk Gór Annamária lett, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot, és élvezzük a vele való munkát. Nagy meglepetésünkre sok fesztiválra is mehetünk, amit egyébként még mindig alig tudunk felfogni, mivel ezek eddig csak álmok voltak számunkra. Szóval sűrű év lesz, nemsokára megjelenik még egy single az albumról, klipekkel is készülünk, nagyon várjuk minden pillanatát.
Bence: Szeretnénk kihasználni az idei hátszelet, amit a Hangfoglaló miatt kapunk. Emellett a tágabb értelemben vett csapatunk működését is szeretnénk támogatni anyagilag.
Koppány: Éppen a napokban vázoltunk fel egy éves tervet. A következő hónapokban készül majd el az első klipünk, sok-sok fesztiválon megfordulunk majd a nyáron, idén végre megjelenik a nagylemezünk is, amihez egy igazán merész bemutató koncerttel is készülünk, illetve számos budapesti és vidéki koncert mellett más európai városokba is szeretnénk ellátogatni a zenénkkel!
Az új dalunk, a Midlife Disco március 3-án jelenik meg, legközelebb élőben február 27-én leszünk láthatóak a Toldiban.