„Azt látjuk, hogy a koncertezéssel nagyon sok emberhez tudunk eljutni" | Hangfoglalók #4: A Király Halott
A Hangfoglaló Program élőzenei produkcióknak szóló felhívására a kilencedik évadban 190 pályázat érkezett, amely közül 68 formációt hallgattak meg élőben. A zsűri végül 20 produkciót választott ki. A kezdő, fiatal zenekarok támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra, ezért elindítottuk interjúsorozatunkat, amelyben a nyertes pályázókat mutatjuk be nektek. Az aktuális interjúban A király halott zenekart ismerhetitek meg.
Kezdjük a szokásossal! Hol, mikor találkoztatok és hogyan alakult meg a zenekar?
Tupit (Botos Gábor) kivéve mindannyian Nyíregyházáról származunk, sőt, Bencével évfolyam társak is voltunk gimnáziumban. Zolit szerintem elkerülhetetlen volt, hogy idővel megismerjük. Nyíregyháza nem egy nagy város, a fiatal zenészek idővel úgy is egymásra találnak. Tupit a szakmán keresztül ismertük meg, ugyanis ahogy Bence és én, ő is roadként dolgozott számos zenekarnál.
Az ország több pontján is koncerteztetek már megalakulásotok óta, legyen szó vidékről, a fővárosról, kis-, illetve nagykoncertről. Melyik volt ezek közül a legemlékezetesebb?
Nem is annyira régen, októberben, volt lehetőségünk fellépni a The Rasmus előtt. Egyrészt hatalmas megtiszteltetés és valamilyen szinten elismerés is, hogy egy nemzetközi zenekar előtt koncertezhettünk, másrészt pedig nagyon gyorsan kellett reagálni a felkérésre. Az előzenekar, aki eredetileg nyitott volna, valamiért lemondta, és így jöttünk mi a képbe, mint lehetséges pótlás.
Hogyan hatott a zenekarra a világjárvány, mivel töltöttétek a koncertmentes időszakot?
Fellépéseket tekintve nagyon passzív időszak volt, ellenben ki tudtunk adni egy kislemezt, és ez évben jelent meg a zenekar első videóklipje is, amit az Árván maradt gondolat című dalunkhoz készítettünk.
Meséljetek a lemezeitek világáról! Hogyan formálódott, fejlődött a zenei koncepció az Amíg élek óta?
Egy nagyon picit próbálunk tudatosabban zenét írni. Igyekszünk olyan zenékkel előállni a pop-rock és a rock zene között ingázva, amik Magyarországon annyira még nem jellemzőek de külföldön érezhetően sikeresek és viszonylag frissek is.
Külföldi fellépéseket, esetleg angol nyelvű dalszövegeket terveztek?
Egyelőre nem. Nagyon menő lenne nemzetközileg elismert zenekarnak lenni, de nem úgy látjuk, hogy ez a közeljövőben reális és elérhető cél lenne. Ilyen szempontból az angol dalszövegeken sem gondolkodtunk még el, és mivel a magyar az anyanyelvem, nekem sokkal kényelmesebb abban szöveget írni.
Ezt a kérdést tuti, hogy senki sem tette még fel nektek: honnan ered a zenekar neve?
Haha, igen, hát az biztos, hogy nem egy szokványos név, de szerintem pont ettől jó. Amikor indult a zenekar, azt figyeltük meg, hogy mindenki egy tárgyról vagy valami egyszavas dologról nevezi el a zenekarát, és ebben szerettünk volna kicsit eltérni a többi együttestől. Egészen pontosan az történt, hogy az első dalok felvétele alatt, Bence (aki egyébként töri szakos tanárként végzett az egyetemen) éppen arról beszélt, hogy az általunk ismert sakk, bár egy indiából indult játék volt, hozzánk a közel-keletről jutott el, és maga a SAKK-MATT kifejezés a perzsa „Shāh Māt" felkiáltásból ered, amely a mai nyelvünkben nagyjából annyit jelenthet, hogy „a király halott". Ebben az időben eléggé rá voltunk fókuszálva a névkeresésre, szóval ebből a mondatból én kb. csak annyit hallottam, hogy „a király halott” és pár nap őrlődés után végül úgy döntöttünk, hogy ez legyen.
Szerintetek hogyan tudja egy magyar, kezdő zenei produkció megtalálni saját közönségét manapság, és mi a hitelesség kulcsa?
Azt, hogy hogyan tudja egy zenekar megtalálni a közönségét, az még nálunk sem egy teljesen kijárt ösvény. Habár elég sok dolgot sikerült ilyen téren tanulnunk az elmúlt 2-3 évben, az biztos, hogy nekünk is nagyon sok mindent kell még látnunk. Ami tisztán látszik, hogy sokat kell koncertezni és dalt kiadni. A hitelességgel kapcsolatban pedig azt tudjuk elmondani, hogy sokszor azt hisszük, hogy ez egy kifelé irányuló dolog. Úgy állunk hozzá, hogy „vajon másnak hiteles lesz-e, amit csinálunk?”, közben meg, ami szerintem igazán fontos az az, hogy magunkkal legyünk őszinték és saját magunk hitelességének feleljünk meg. Onnantól kezdve automatikusan egy csomó ember számára is hitelessé válik a dolog és a kiégést is el tudjuk nyújtani. :)
A Hangfoglaló Program kilencedik évadának támogatott produkciói közé került a projektetek. Hogyan éltétek meg a kiválasztás folyamatát és azt, hogy a zsűri alkalmasnak talált a támogatásra?
Az ezelőtti programba már jelentkeztünk, de értelemszerűen - mivel csak egyszer lehet ezt a támogatást megnyerni - nem jutottunk be. Akkor eléggé csalódottak és szomorúak voltunk emiatt, viszont pont ezt észben tartva indultunk neki „lesz, ami lesz”-alapon ebben az idényben. Túlzás azt mondani, hogy nem izgultunk, de igyekeztünk úgy hozzáállni, hogy megelőzzük a csalódást. Egy picit túlzásba is vittük és inkább arra készültünk, hogy nem fog összejönni, így nyilvánvalóan nagyon örültünk és meg voltunk lepődve, amikor kiderült, hogy díjazottak lettünk. Örülünk egyébként és fontosnak találjuk, hogy szakmabeliek tulajdonképpen arra alkalmasnak találnak, hogy ránk is idővel azt lehessen mondani: szakmabeli.
Hogyan, mire használjátok fel a támogatást, és milyen további terveitek vannak 2023-ra?
A támogatási összeget mindenképp koncertezésre és ezek marketingkampányainak finanszírozásra fogjuk felhasználni. Ahogy korábban is említettük, azt látjuk, hogy a koncertezéssel nagyon sok emberhez tudunk eljutni, viszont sajnos országszerte koncertet adni hétről-hétre, nem egy olcsó dolog. Reméljük, idővel megtérül majd ez a befektetés. :)
Kiemelt kép: Berényi Kitti