Te is szorongsz a színpadra lépés előtt? Tabár-Halász Mariann segít, hogyan nézz szembe vele!
Mit tehetsz zenészként, zenei szakemberként azért, hogy megőrizd mentális egészséged, illetve elindulhass az önismeret útján? #MentálisEgészségPercek nevű hírlevél sorozatunkban ehhez adunk szakértő tanácsokat társalapítónk, Tabár-Halász Mariann zenei menedzser, a KoncertBooking társalapítója és önismereti terápiás konzulens segítségével. Hírleveleink tartalmát blogunkon is megosztjuk a kiküldést követő napokban, első témánk pedig nem más, mint a színpadi szorongás és az azzal való szembenézés.

Mi lehet az oka annak, ha azt érzed, hogy szorongató érzés számodra színpadra állni?
A színpadra lépéstől való szorongás sokkal mélyebbről ered, mint azt elsőre gondolnánk. Gyakran gyermekkori tapasztalatok állnak mögötte. Ha gyerekként azt éltük meg, hogy csak akkor szeretnek vagy figyelnek ránk, ha jól teljesítünk, akkor felnőttként is azt érezhetjük: csak akkor vagyok elég, ha tökéletes vagyok.
Ott van a félelem az ítélkezéstől is. Egy belső hang, amely azt suttogja: „ha hibázol, szégyen ér.” Ez a kritikus hang erősebbé válik, ahogy közelebb kerülünk a megmutatkozás pillanatához.
Sokan küzdenek túlzott megfelelési vággyal. Ilyenkor azt hisszük, hogy mindenkinek meg kell felelnünk, és csak akkor lehetünk értékesek, ha minden tökéletes. Ez pedig hatalmas nyomást rak ránk.
És ott van még a test reakcióira adott félelem: amikor a remegést, a gyors légzést veszélyként értelmezzük, nem pedig természetes izgalomként. Ahelyett, hogy figyelnénk rá és elfogadnánk, fenyegetésként éljük meg, amitől még inkább feszültté válunk.
Minél inkább megértjük ezeket a mintákat, annál könnyebb elengedni őket — és a színpadon nem mások elvárásainak megfelelni, hanem önmagunkként jelen lenni.
Mit lehet tenni a színpadi szorongás ellen?
Gestalt szakemberként azt tudom javasolni: ne akarj más lenni, mint ami vagy. Érezd, tudatosítsd, és abból indulj el. Az igazi biztonságot az adja, ha elfogadod a saját valóságodat a pillanatban. Ha színpadra lépsz, és szorongást érzel, ne küzdj ellene — figyelj rá, ismerd meg közelről, mi történik benned most!
Kapcsolódj a légzésedhez! Ne akard irányítani, csak figyeld, hogyan áramlik. Aztán engedd meg magadnak a hosszú kilégzést, és érezd, hogyan változik az állapotod ettől.
Irányítsd a figyelmedet kifelé! Ne magadat figyeld, hanem vedd észre a teret, a közönséget, a hangokat, a fényt. Mi vesz körül most? Mire válaszolsz belül? Ha kifelé kapcsolódsz, belül is oldódik a feszültség.
Engedd meg, ami van! Ha remegsz, ha gyorsan ver a szíved, mondd ki magadban: ez történik velem. Most ezt érzem. Nem kell elnyomni — elég tudatosítani. Ezáltal átalakulhat.
Keress támpontot a jelenben! Találd meg a „horgonyodat” a térben: egy fix pontot, egy arcot, egy fényfoltot, amit nézhetsz, ha elbizonytalanodsz. Ez segít visszatalálni a jelenhez.
Ez is érdekelhet: A reflektorfény árnyoldala: hogyan taszít kiégésbe a zeneipar, és mit lehet kezdeni vele? Tabár-Halász Mariannal beszélgettünk

Mi a megoldás hosszú távon?
Utánanézhetsz, honnan jön ez a félelem.
Lehet, hogy gyerekkorodban azt érezted, csak akkor szeretnek, ha hibátlan vagy. Vagy túl gyakran kritizáltak, és ez most benned szól tovább. Rájössz, hogy a szorongás mögött gyakran belső elvárások vannak. Nem azért félsz, mert tényleg baj történhet, hanem mert magaddal szemben túl szigorú vagy.
Gyakorolni kezded az önelfogadást. Elfogadod, hogy nem kell tökéletesnek lenned. Fontosabb, hogy hiteles legyél, önmagadként állj ki, ne valami elvárt szerepben.
Hosszú távon akkor leszel szabad, ha megtanulod szeretettel látni és elfogadni azt, aki most vagy — nemcsak a sikereidet, hanem a bizonytalanságaidat is.
Milyen mentális stratégiákat alkalmazhatsz?
Mondd ki magadban: érzem az izgatottságot, és ez most rendben van. Így vagyok itt. Nem kell elnyomni, csak tudatosítani.
Hívd be a tapasztalataidat a jelenbe! Ne csak idézd fel a sikereket, hanem érezd meg újra, milyen volt akkor a testedben lenni, hogyan lélegeztél, milyen érzés volt kapcsolódni a közönséghez?
Kapcsolódj ahhoz, ami most van. Kérdezd meg magadtól: mit érzek most a testemben? Hol feszült? Hol laza? Mi történik bennem? Elfogadással nézd, nem kell megváltoztatni.
Ne akarj túl lenni rajta — éld meg! A színpadon lenni egy folyamat: érzékelni, jelen lenni és folyamatosan válaszolni arra, ami belül és kívül történik. Ha beleengeded magad, a szorongás lassan átalakul élménnyé.
(Hírleveleink, blogposztjaink nem helyettesítik a hatékony, egyénre szabott, mély terápiás folyamatot, inkább egyfajta inspirációként szolgálnak.)
Tabár-Halász Mariann önismereti programjai | KoncertBooking regisztráció
Kiemelt kép: Canva
Hasonló cikkek






































































































































































































































































































