#BackstageSztorik, 11. rész: Petneházy Flóra projektmenedzser, előadó
Robog tovább interjúsorozatunk, a 11. részben Petneházy Flórát csíptük el, aki többféle projekten keresztül egyengette útját a zeneiparban, jelenleg pedig a Hungarian Oncoming Tunes és Supermanagement projektmenedzsereként, illetve előadóként tevékenykedik. Karrierjének alakulásáról, a fllozz-ról, első koncertélményéről és a művészek lehetőségeiről is kérdeztük a szakembert.
Mikor érezted először, hogy érdeklődsz a zene, később a zeneipari folyamatok iránt? Hogyan lett ebből karrier?
Inotay Gergely, az általános iskolás énektanárom jutott eszembe elsőre: ő hívott be az iskolai kórusba. Mellette egy barátom hatására a váci Bartók Béla Zeneiskolában kezdtem el klasszikus gitár-, majd klasszikus énektanulmányaimat. Az ezzel járó előadói szerepkör akkor még nagyon ijesztő és stresszes volt, de az iparág közelében szerettem volna maradni, így találtam rá 2016-ban a Zeneipari Hivatal zenei menedzserképzésére.
Az első gyakornoki munkám lett az első komolyabb zeneipari állásom: programszervező lettem a Művészetek Völgyénél. Ezzel a szervezőcsapattal dolgoztam a Kerekdomb Fesztiválon, az Örvényeshegy Pikniken, a Budapest Showcase Hub-on és még sok más rendezvényen, különböző feladatkörökben. A kultúrában jellemző, hogy párhuzamosan több projekten dolgoznak egyszerre, és ez az életforma engem is gyorsan behúzott. Így vállaltam rövidebb projektmunkákat, főként programszervezői, booking vagy marketingterületen.
2021-ben volt egy nagyobb váltás az életemben, és a Budapesti Fesztiválzenekarhoz kerültem, vállalati kapcsolatok menedzsereként. Jelenleg a Hungarian Oncoming Tunes, magyar könnyűzenei exportiroda és a Supermanagement projektmenedzsereként dolgozom.
Különböző területeken dolgozol, dolgoztál. Talán, ami a közös nevező lehet ezekben, az többek között a stratégiai gondolkodás. Mit gondolsz, mennyire lehet működő stratégiát alkotni, előre tervezni, rendszert alkotni a mai, folyamatosan változó zenei piacon?
Amikor csak lehet, ragaszkodom a stratégiákhoz, a legalább egy éves előre tervezéshez, hogy irányt adjon a tevékenységeknek, bármiről is legyen szó. De az a tapasztalatom, hogy az alapok lefektetése után mindig máshogy alakulnak az események, és ez egy ideig eléggé be tudott feszíteni. Ma már nem arra fókuszálok, hogy a meghatározott célt elérjem, inkább úgy gondolok erre, hogy irányba helyeznek a tervek, és utána hónapról hónapra újragondolom, igazítom ezeket.
Amikor elkezdtem a könnyűzenében dolgozni, ezt a fajta strukturált működést és rendszereket nagyon hiányoltam. Az utóbbi pár évben a munkáim nagy része aköré épült, hogy közel nulláról építsünk működő rendszereket, olyan területeken, ahol éveken keresztül nem volt erre példa, és több ember munkáját kell összehangolni. A legnagyobb öröm, amikor ez sikerül és látod, hogy a munkatársak is alkalmazzák, mert megkönnyíti a munkavégzésüket.
Saját zenei projektednek, a fllozz-nak van egy erősen atmoszférikus, kicsit sötétebb, mégis nagyon személyes világa. Hogyan született meg benned ez az irány, és mennyire tudatos építkezés áll mögötte? Mit jelent neked az, hogy ma már művész is vagy?
A zenélést több mint 10 éve engedtem el, és teljesen random jött vissza az életembe. A COVID alatt karanténban voltunk otthon, unatkoztunk, majd Katona Tomi mutogatta meg az alapokat az Ableton Live szoftverben. Így indult minden. Szerintem egy évig csak demózgattam és senkinek sem mertem megmutatni. A közvetlen környezetem adta az első visszajelzéseket, hogy van egy érdekes karaktere a dalaimnak, amik tényleg kicsit sötétebbek, de ebben semmi tudatosság nem volt. Utólag azt gondolom, hogy amíg csak a munkára koncentráltam, nagyon sok mindent elnyomtam magamban és a dalokban elkezdtek ezek felszínre törni.
A vizuális jelenléted egy karakteres, egységes világot mutat – fontos számodra, hogy a zene és a képiség egy kerek történetet adjon át?
Igen, a kép és a zene kéz a kézben jár, teljesen új rétegeket adnak egymásnak. Az igazi libabőr nálam vagy egy filmzenétől, vagy egy jó zenétől + jó klipptől érkezik. A saját projektemben ez inkább ösztönös dolog, megyek azzal, ami tetszik és amit fontosnak érzek. Nem tudom még, hova fut ki ez a projekt, de technikailag biztosan szeretnék fejlődni, hogy egyszer legalább a filmzeneírás közelébe kerülhessek.
Mesélj az első koncertélményeidről!
Brutális volt. :) Főleg az az érzés, hogy egy évvel a koncertem előtt őszintén nem gondoltam volna, hogy meg merem ezt lépni. Rengeteg munkám volt benne, szembenézés saját magammal, a gyengeségeimmel, amíg elkezdtem elfogadni magamat annyira, hogy fel merjek állni úgy, ahogy vagyok, minden hibámmal együtt a színpadra. A koncert pedig pontosan úgy történt, ahogy terveztem, a létező legjobb stábbal, akik egytől egyig különlegesen tehetséges és kreatív emberek. Nagyon biztonságban éreztem magam velük és a közönséggel is.
Vissza a bizniszbe: egyre többször merül fel az, hogy a zenészeknek, előadóknak ma már nemcsak művészeknek, de tartalomgyártóknak, sőt, üzletembereknek is kell lenniük, legalábbis át kell látniuk, hogy milyen logika mentén szerveződik a popkultúra ilyen szempontból. Ez valóban így van szerinted?
Tényleg nem árt, de nem lehet feltétel, kicsit irreálisnak is tartom ezt elvárni bárkitől. Szerintem az is elég, hogyha annyira értenek egy területhez, hogy amikor lehetőségükben áll, akkor kiadják a megfelelő embernek, vagy segítséget kérnek addig, amíg maguknak kell intézni kb. mindent. Valamiért abban hiszek, hogy a nap végén nem ezeken múlik az, hogy megtalálja-e a közönségét egy dal vagy előadó.
Kifejezetten szeretem, amikor egy projekt indulásánál még kicsit esetlen, DIY ügyek veszik körül az alkotókat. Ennek van bája, és ettől még őszintébb. Csak bírják energiával a művészek, és ne vegye el nagy százalékban a fókuszt az alkotástól.
Sokszor szóba kerül a zeneiparban, hogy a kapcsolatok legalább annyira számítanak, mint a tehetség. Te ezt hogyan látod belülről?
Nem tudok általánosítani, mert mindenre láthattunk már példát. Barabási Albert-László: A képlet című könyvét nagyon szeretem ebben a kérdéskörben, ő azt kutatta, hogy a kimagasló teljesítmény, vagy tehetség és a siker nem feltétlenül jár kéz a kézben, és sokszor a környezetünk ereje nagyobb szerepet játszik ebben.
Mi az a projekt vagy irány, amit még nem próbáltál ki, de szakmailag izgat, és a következő években szívesen belevágnál?
A Supermanagement teljesen más léptékben mozog, mint amiben eddig voltam, szóval rengeteget tanulok és minden projekt már csak a méretéből adódóan is elképesztően izgalmas és nagy falat. Várom a pillanatot, amikor már magabiztosan mozgok ebben a környezetben is.
A zenei projektem kapcsán pedig nagyon szeretnék legalább egy olyan koncertet adni, ahol végig kísér minket egy kórus, és egyszer egy nagyzenekaros, szimfonikus felállásban is szeretném meghangszerelni a dalaimat.
Hogyan látod a 2026-os évedet, mikre fogsz fókuszálni ebben az évben?
A Supermanagement az első olyan munkahelyem, ahol igazán nyíltan vállalom azt, hogy zenélek, ezért most van lehetőségem kialakítani az egyensúlyt a kettő között. A zenélés és a háttérmunka is fontos része az identitásomnak és szeretném, hogyha ezek amennyire csak lehet megférnének egymás mellett és erősítenének.
Az interjúsorozat korábbi epizódjai ide kattintva érhetők el.
Hasonló cikkek

