„A gyerekek, fiatalok figyelmét őszinteséggel és közvetlenséggel lehet elnyerni" - Interjú Várnagy Andrea zongoraművésszel
Zongoraművészet, ZeneVarázslat Alapítvány, társadalmi érzékenység, komolyzenére nevelés játékos és kreatív módszerekkel, különleges zongoraversenyek és színes programok egy egyedülálló karriertörténetben kiteljesedve, amely legalább annyira sokszínű, mint az, aki írja. Vagyis Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, tanár, aki a KoncertBooking.com-nak mesélt inspiráló projektjeről, hitvallásáról és jövőbeli terveiről.
Mikor és hogyan találtatok egymásra a komolyzenével, illetve hogyan került az életedbe a zongora?
A művészet adta szépséghez és harmóniához kapcsolódó első élményeim gyerekkoromhoz kötődnek. Emlékszem, amikor a nagymamám a hosszú hajamat fésülte, és közben mindig gyönyörűszépen énekelt. A zene már ekkor megérintette a lelkemet, békesség szállt rám, és megéreztem, hogy ez a misztikum milyen különleges világot rejt. Az általános iskola első éveiben Édesanyám íratott be a zeneiskolába. Engem leginkább a zongora vonzott a sok-sok fekete és fehér billentyűjével, megsejtetve a varázslatot, hogy amikor az ember ráteszi a kezét a hangszerre, a legeslegszebb dallamokat szólaltathatja meg. Egy olyan hangszer, amely nem csupán egy dallamot tud énekelni, hanem önmagát is tudja kísérni, és az átiratokban a zenekari műveket is csodálatos módon meg tudja szólaltatni.
Fontos azt is hangsúlyozni, hogy egy kiváló pedagógus kisugárzása is rendkívüli módon tud hatni a gyermekek személyiségének fejlődésére, értékrendjük alakulására. Így volt ez az én esetemben is. A zeneiskolai évek alatt egy máig szívemhez közel álló, kedves zongoratanárnőm irányította a figyelmemet arra, hogy ha Bachot, Mozartot, Beethovent vagy Liszt Ferencet hallgatunk, játszunk, és megértjük a hangjegyek mögé rejtett üzeneteiket, egy olyan csodákkal teli birodalomba léphetünk be, amely szebbé, színesebbé és gazdagabbá teheti az életünket.
A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola befejezése után a győri Zeneművészeti Főiskolán folytattad tanulmányaidat, ahol zongoratanári és kamaraművészi diplomát szereztél, majd Münchenben és Dortmundban folytattad, és zongoraművész lettél. Mikre emlékszel vissza legszívesebben ezekből az évekből?
Zenei tanulmányaim során számos meghatározó inspiráció ért. Mindig szívmelengető érzés visszagondolni ezekre az évekre, különösen akkor, amikor én is tanítok vagy kurzusokat tartok. A növendékek számára útmutató lehet történeteket felidézni - akár a kisebb gyermekeknek, akár a pályára készülő Zeneakadémistáknak -, és mesélni nekik arról, hogy bizony az én pályámon is voltak megtorpanások,de ösztönző sikerek és csodaszép, biztató pillanatok is. Abban azonban biztos vagyok, hogy megéri a gyakorlással töltött idő, a belefektetett energia, mert muzsikusnak lenni egy rendkívüli elhívás és kiváltság.
Az általános iskola után a Zeneművészeti Szakközépiskolát Szombathelyen végeztem. A középiskolai évek mindenki számára meghatározóak, ekkor keressük leginkább a saját utunkat, még tág az érdeklődési körünk, sok mindenben el tudjuk magunkat képzelni a jövőben. Ilyenkor egy-egy pozitív impulzus hatására bizonyosságot is szerezhetünk, hogy melyik is lesz az a pálya, amelyen el szeretnénk indulni és majd az élethivatásunk lehet. Az érettségit követően a győri Zeneművészeti Főiskolán folytattam a tanulmányaimat, ahol zongoratanári és kamaraművészi képesítést szereztem. Ezek voltak az igazi főiskolás évek, amelyek a szakmai fejlődésem mellett barátokat, meghatározó kapcsolatokat adtak az életemnek.
A diplomakoncertemet követően érdekes fordulatot vett a pályám alakulása, Münchenbe kerültem, amely számos kihívást rejtegetett, hiszen akkoriban még nem igazán volt megszokott, hogy külföldön tanuljanak az egyetemi hallgatók. Sokszor hangsúlyozom, hogy a véletlen Isten fedőneve. A „véletlenek” olyan sarokpontok, amelyek az „eleve elrendelt” irányba terelik az életünket. Így találkoztam azzal a Németországban tanító professzorral is, akinél aztán Münchenben tanulhattam tovább, majd az ottani záróvizsgát követően, a detmoldi Zeneakadémia dortmundi tagozatán kaphattam kézbe zongoraművészi diplomámat. A kinti egyetemi éveim alatt oly sok élményt, ötletet, az élethez való nyitott hozzáállást kaptam, amely bátorságot adott ahhoz is, hogy megalapítsam a ZeneVarázslat Mozgalmat, amely az évek folyamán egyre sokszínűbbé és szerteágazóbbá vált.
Felemelő érzés, hogy ez év októberétől meghívást kaptam Münchenbe és visszatérhettem ebbe a gyönyörű városba. Különösen megtisztelő, hogy magyarországi koncertéletem mellett itt is nyitott szívvel és lélekkel várják, hogy a ZeneVarázslat eddigi tapasztalatai és eredményei alapján sikerre tudjuk vinni a Mozgalom célkitűzéseit.
Milyen céllal jött létre a ZeneKépzelet majd ZeneVarázslat Mozgalom, illetve hogyan lett a kezdeményezésből alapítvány?
Mind a ZeneKépzelet, mind a ZeneVarázslat Mozgalom az összművészet jegyében jött létre, azzal a céllal, hogy minél többekhez eljuttathassuk a klasszikus zene szépségeit és értékeit, a társművészeteket is segítségül hívva. Úgy tudjuk megnyerni a fiatalokat a klasszikus zene szeretetének, ha az interaktív koncertek során együtt fejtjük meg, mit is üzennek nekünk a zeneszerzők a hangokon keresztül. Inspiráló azt látni, hogy egy-egy vers milyen csodálatosan el tudja indítani a gyerekek fantáziáját, éppen úgy, ahogy a felnőtt közönségét is, hogyan erősödnek fel az érzelmek a zene és a költészet egymásra hatása által. A koncerteknek van egyfajta információs jellege is, anekdotákon keresztül ismerheti meg a közönség egy-egy zeneszerző életét, munkásságát, de a gyerekek belehelyezkedhetnek a művészeti korszakokba is az elhangzó művek jellegzetességeinek bemutatásával. Egyre inkább visszaigazolást nyert, hogy az interakció, a párbeszéd az, amely valóban hidat épít az előadóművész és a gyermekközönség között.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy abban a pillanatban, ahogy elkezdem mondani a verseket, vagy megszólítom őket azáltal, hogy megosztom velük a saját gondolataimat, sokkal inkább őszintébbnek és hihetőbbnek érzik az előadást, amikor a zongorához ülök. Nagy öröm, amikor a koncertek végén azt mondják, ezután szívesebben fognak komolyzenét hallgatni, és a legszebb visszaigazolás az, hogy a koncertek hatására a gyerekek valóban nyitottabbá válnak a klasszikus zenére.
Amikor én gyerek voltam, minket is elvittek Filharmónia koncertekre, és a mai napig emlékszem az előadások hangulatára, sokszor megfoghatatlan és szigorú volt, a művész pedig valamiképpen elérhetetlen. Már akkor elhatároztam és megfogadtam, hogy én egy egészen más úton szeretnék haladni, és olyan kapukat kinyitni, amivel minél többeknek megmutathatom, a klasszikus zene igenis nagyon érthető, élvezhető és szerethető. Az egyre ismertebb és kedveltebb gyermekkoncertek során sok-sok fiatalt tudtunk megszólítani. Ezután fogalmazódott meg a gondolat, hogy mi lenne, ha nem csak koncerthallgatókként, hanem aktív résztvevőként, előadóként is bevonnánk őket. Így született meg a ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes zongoraverseny, majd ezt követték a Mozgalom zenei táborai és nemzetközi kurzusai. Közben megalapítottuk a ZeneVarázslatért Alapítványt, amely szeretne létrehozni egy ZeneVarázslat Központot is, ahol a jövőben huzamosabb időt is el tudunk tölteni a zenét tanuló és zenét szerető gyerekekkel.
Milyen aktivitások mentén tudjátok megszólítani a gyerekeket, mik a főbb tevékenységei az alapítványnak?
A ZeneVarázslat Mozgalmat rendkívüli színesség jellemzi, amelyhez nagy örömünkre egyre többen csatlakoznak. Megtisztelő számunkra, hogy a hazai zenei élet kiválóságai is aktív szerepet vállalnak a munkánkban. Hiszem, hogy haladni kell a korral, és minden eszközt meg kell ragadnunk a gyerekek figyelmének felkeltésére és megmutatni számukra az igazi értékeket. Mindig hangsúlyozom, hogy a művészeknek ki kell jönniük az „elefántcsonttoronyból”, és sok esetben, ha a közönségnek nem áll módjában eljönni a koncertterembe, nekünk kell autóba ülnünk, vinni magunkkal a hordozható hangszereket, és elmenni egy-egy vidéki művelődési házba vagy iskolai tornaterembe, hogy mindenkihez eljuttathassuk a zene üzenetét és szépségét.
Éppen olyan fontos, hogy a nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekeket is el tudjuk érni, hogy a zenével gyógyítani tudjunk, ezért is nagy öröm, hogy az Ökumenikus Segélyszervezetettel és a Református Szeretetszolgálattal együtt dolgozunk, ahogy eljuthatunk Böjte Csaba erdélyi házaiba is. Egy különleges színfoltja volt munkásságomnak, amikor a Börtönmisszióm által a fogvatartottak gyermekei részt vettek a „Nem az én bűnöm, mégis az én büntetésem” mottójú művészeti táboromban, ahol a zene valóban megnyitotta a lelküket és el tudták mondani az elmondhatatlant is. Ugyanilyen kedves számomra, ha Kárpátaljára megyek, ahol egy egészen különleges mentorprogramot dolgoztunk ki, mely során hónapokon át egyidejűleg foglalkozom mind a tanárokkal, mind a növendékekkel.
Itt is megemlíteném a ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes Zongoraversenyt, amely a visszajelzések alapján a magyar komolyzenei élet egyik legkedveltebb eseményévé vált, több száz gyermek érkezik határon innen és túlról, és az idei évtől online formában már a tengerentúlról is bekapcsolódhattak a versenyzők. 2021-ben készült el a ZeneVarázslat Lélekhíd című lemezem, amelyet Kaposváron egy klasszikus zenei mesejáték formájában állítottunk színpadra, ezzel egy új műfajt teremtve. Nagyon megtisztelő, hogy a bemutatón Vásáry Tamás úgy fogalmazott: a ZeneVarázslatban látja tovább vinni örökségét a diákság körében.
És hogy buzdítsunk is minél többeket a zenetanulásra és a hangszeres játékra, Szalóczi Dániel költő barátommal kifejlesztettünk egy egészen különleges zenei társasjátékot, játékos formában megkönnyítve a kottaírás és -olvasás elsajátítását. És hogy minél szerethetőbb legyen, a játék egy morális üzenetekkel átszőtt kerettörténeten keresztül olyan mesevilágba kalauzolja el a gyerekeket, ahol könnyedén kedvet kaphatnak a szolfézs alapismereteinek elsajátításához. A próbapéldányokat már több mint 30 zeneiskola tesztelte, nagyon jó eredménnyel és pozitív visszajelzésekkel. És őszintén reméljük, hogy a Violin Világa készségfejlesztő társasjáték hamarosan minél több gyereknek ott lapul majd az iskolatáskájában vagy a padjában.
Mesélj a Négykezes Zongoraversenyről kicsit bővebben! Hogyan jött létre és hogyan vált belőle nemzetközileg jegyzet eseménysorozat?
A ZeneVarázslat Nemzetközi Négykezes Zongoraverseny minden évben a Mozgalom egyik legkiemelkedőbb eseménye, a zeneiskolák tantervének szerves részét képezi, és a ma már büszkén mondhatjuk, hogy a fesztivál napjai valóban a zene ünnepévé váltak.
Első alkalommal hat növendék-korcsoportban hirdettük meg a versenyt, majd következtek évről évre az újabb kategóriák. Megálmodtuk a tanár-diák párost, a közös produkció mindig nagy élmény mind a pedagógus, mind a növendék számára. Majd utána következett a tanár-tanár kategória. Megható volt látni a felkészítő tanárok áldozatos munkáját, akik sokszor nehéz körülmények között, szabadidejüket feláldozva foglalkoznak a gyerekekkel. Amikor a verseny végén meghatottan jönnek ki az oklevelekért, az adta az ötletet, hogy mi lenne, ha számukra is meghirdetnénk egy külön kategóriát. Így alkalmat teremtettünk arra, zongoraművészként is fellépjenek, amelynek során remek produkciókat hallhattunk. Ezek a versenyre alakult tanárpárosok sok esetben azóta is együtt maradtak és azóta is együtt muzsikálnak a városi ünnepségeken.
Az idei évnek ismét volt egy nagy újdonsága, ami rögtön közkedveltté vált, ihletője a világon talán egyedülálló anya-lánya párosunk volt, amelyben középső gyermekemmel, Farkas Lilivel zongorázom. Ez adta az ötletet, hogy más szülőket is ösztönözzünk arra, hogy a gyermekeikkel zenéljenek. Szívmelengető megélni, amikor kamasz gyermekek az édesanyjukkal, zenei pályára készülő kislányok a más foglalkozást űző édesapjukkal közösen a színpadra állnak. Jó volt arra gondolni, hogy hétvégenként, esténként ezek a családi párosok az ebéd vagy vacsora utáni tévénézés helyett leültek, gyakoroltak, és lelkesen készültek a ZeneVarázslat négykezes zongoraversenyre.
Évről évre rekordszámú versenyző érkezik nemcsak határon innen, hanem határon túlról is, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból, Felvidékről, és az idei évben már bekapcsolódott Kanada is. Különösen kedvelt, hogy a versenynapok estéin a zsűriben ülő művészek is fellépnek, különleges hangulatú koncertekkel a Zenés Mesék, Mesés Zenék sorozatom keretein belül és a Gálakoncerten már két alkalommal is színpadra állítottuk a Lélekhíd lemezemet.
Milyen kihívások keresztezik az utatokat az alapítványi munka során? Mennyire nehéz manapság a gyerekek, a fiatalok figyelmét a komolyzenére irányítani? Illetve mi történik akkor, ha ez valamiért nem sikerül, milyen eszközeitek vannak ilyen esetekben?
A ZeneVarázslat Mozgalom munkáját, rendezvényeit nagy érdeklődés kíséri, és bár az elején valóban nehézségekkel is szembe kellett nézni, de meggyőződéssel hittem abban, hogy idővel elérjük az emberek szívét. És ez valóban így történt.
A gyerekek, fiatalok figyelmét őszinteséggel és közvetlenséggel lehet elnyerni, mindig hangsúlyozom is, hogy ők igazi tükrök számunkra. Ha az ember nem tudja őket lekötni, akkor elkezdenek zsizsegni, mozgolódni, azonban, ha elvarázsoljuk őket a zene által, akkor a leghálásabb és leglelkesebb közönséggé válnak. A sok-sok évi színpadi jelenlét és rutin is segít abban, hogyan lehet egy-egy mosollyal, egy jól irányzott poénnal, vagy a pillanatnyi csenddel azonnal visszairányítani az érdeklődésüket. Gyönyörű pillanatokat élhetünk át, amikor a koncerteken a szeretetről beszélünk és úgy hallgatnak lehunyt szemmel Chopint, hogy azokra gondolnak, akiket a legjobban szeretnek, és közben hálát is tudnak adni azért, hogy van kire gondolniuk.
Mit tartasz az alapítvány eddigi legnagyobb elért eredményének?
A ZeneVarázslat Mozgalom legnagyobb elért eredményének tartom, hogy már több mint kétmillió gyerekhez vittük el a klasszikus zenét, mind az országhatáron belül, mind kívül. Sok gyermek ennek hatására kezdett el zongorázni tanulni, kamaramuzsikálni, négykezesezni, és ennek a hangokon is túlmutató üzenete van. A mai elmagányosodó világban, ha két ember egymásra figyel, együtt lélegzik, együtt formál egy dallamot, az bizony életreszóló élménnyé válik.
És ha visszagondolok a Mozgalom munkájára, talán a legszebb siker egy példaértékú összefogás volt 2022-ben.
Miután kitört az orosz-ukrán háború, sokan fejezték ki szolidaritásukat. Hozzám különösen közel áll Kárpátalja, évek óta kurzusokat, zenei táborokat tartok ott, és magától értetődő volt, hogy képviseltetnem kell magam, biztosítva az ott élőket együttérzésemről és támogatásomról. Sokat gondolkodtam, hogyan is tehetném, míg egy hajnalon eszembe jutott, hogy mi művészek, amikor zenélünk, a hangokkal imádkozunk, és a közös imádságnak még nagyobb ereje van.
Ezért hirdettük meg kezdeményezésünket, amelyben a zeneiskolák egy olyan koncerthez csatlakozhattak, amely során az ország egész területén egy időben szólaltak meg a hangszerek az Ukrajnában zajló háború áldozataiért és közösen fohászkodva a békéért. Felejthetetlen pillanat volt, amikor Beregszászon a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán megnyitottam a koncerteket, és együtt muzsikálhattam egy kárpátaljai fiatalemberrel. A nyitó szavaim és a zongorajáték után, amelyet minden résztvevő zeneiskolában online közvetítettek, 77 zeneiskolában egyszerre szólaltak meg a hangszerek, és a jótékonysági koncertek keretében gyűjtést is szerveztünk. Az összegyűlt adományokat a Református Szeretetszolgálat segítségével juttattuk el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának az ottani ukrán menekültek megsegítésére.
A zene igazi lélekhidakat épített ezen az estén is, örökre megőrzöm szívemben ezt csodálatos élményt és ezeket a megindító pillanatokat.
Térjünk kicsit vissza a Lélekhíd lemezhez, ami formbabontó a maga nemében. Neked mit jelent ez a projekt?
A ZeneKépzelet lemezek gerincét a klasszikus zenei művek mellett magyar költők versei alkották, igazi szimbiózis volt, ahogy hangulatukban egymásra reflektáltak és kiegészítették egymást. A legutolsó albumom, a Lélekhíd készítésekor azonban úgy éreztem, hogy valami mást, valami egészen különlegeset szeretnék, olyat, ami még nem volt. Egyre inkább formálódott bennem, hogy a műveket egy történet keretezze, és végül egy modern mese született, amelyben egy kislány éppen a zongorába beesett telefonját keresi. Ahogy próbál utána nyúlni, egyszer csak a zenei örvény hatására a húrok között, egy csodavilágban találja magát. Ott találkozik össze a zongoristával, aki megosztja vele, milyen csodálatos a zene birodalma, és hogy bizony ő picit csal is, hiszen nemcsak a zongora, hanem a szív billentyűin is játszik, mert a zene a lelkünk minden bugyrába képes bevilágítani, hogy megszínesítse és gazdagabbá tegye az életünket.
És bár a kislány a történetünk végén visszatér a mindennapokba, a muzsika ott marad vele minden dalban, minden szívdobbanásban és minden billentyűkoppanásban.
Hiszem, hogy sok olyan gondolatot sikerült beleszőnünk az albumba, amelyet szeretnék az ifjúságnak, a gyerekeknek továbbadni, hiszen azok az üzenetek, amiket mi most a szívükbe írunk, egész életükben velük maradnak. Boldog vagyok, hogy a lányaim is alkotótársaim voltak a lemez elkészítésében, a kisfiam pedig a kamaszkori kérdéseknek és érzéseknek ihletője volt.
Mi minden történik még idén a házatok táján, illetve mivel készültök a jövő évre?
Minden alkalommal, amikor egy szép projekt lezajlik és siker övezi a kezdeményezésünket, ahelyett, hogy az ember megpihenne, újabb és újabb álmokon töri a fejét és mindig valami új irányba indul el, hogy minél többeket tudjon megszólítani a jövőben is. Hálás vagyok, hogy a ZeneVarázslat Mozgalom más kezdeményezésekbe is bekapcsolódik. Rendszeres résztvevője vagyok a KultUp országjárásának, amellyel a művészetet a középiskolás korosztályhoz hozzuk közel, KultUp – Belenősz a kultúrába címmel.
Az egyik legnagyobb kihívás, amely a szakmai életutamat színesíti, a Börtönmisszióm, amelyben az elítéltek reintegrációját segíthetjük a művészet által, segítve a társadalmi visszailleszkedésüket a szabadulás után.
A ZeneVarázslat programjait és kezdeményezéseit országhatáron kívül ezután is minél többekkel szeretném megismertetni, népszerűsítve ezzel is a nagy hagyományokkal bíró magyar zenei életet. Ezért is különös öröm számomra, hogy az idei évben visszatérhettem Münchenbe. Szép visszacsatolás, hogy az ottani egyetemi éveimből magammal hozott kezdeményezőkészséget, bátorságot ezáltal is megköszönhetem, és inspirációt adhatok az ott élőknek, az ott zenét tanuló, zeneszerető közönségnek is. Emellett tovább folytatódnak projektjeink határon innen és túl, a közeljövőben Erdélyben turnézom, valamint Kárpátalján tartok ZeneVarázslat mesterkurzust, és szeretnék a jövőben is minél színesebb programokat nyújtani a közönségnek itthon is, sok örömet szerezve a zene varázslata által.
Kiemelt kép: Várnagy Andrea, szerző: Zahorján Ivett