Mi történik az előadókkal, amikor kitágul a horizont előttük? – A kreativitás és a politikai-társadalmi változások pszichológiájáról Tabár-Halász Mariannal
Mi történik egy zenésszel, amikor a hosszú időn át meghatározó politikai-társadalmi klíma hirtelen megváltozik? Vajon felszabadulnak a kreatív energiái, megbénítja az új helyzet bizonytalansága? Tabár-Halász Mariann önismereti terápiás konzulens, Gestalt szakember szerint a válasz korántsem egyértelmű. A szabadság ugyanis nemcsak lehetőség, hanem feladat is, és bizony meg kell tanulnunk élni vele.
A társadalmi, politikai környezet megváltozása az előadók, zenekarok működésére is hatással lehet, különösen akkor, ha korábban hosszabb időn keresztül erős keretek között kellett zenélniük. Kívülről könnyűnek tűnhet a képlet: ha megszűnnek a korlátok, szabadabbá válik a véleménynyilvánítás és az alkotás, és ezzel együtt felszabadul a kreativitás is. A valóság azonban – mint oly’ sokszor – most sem ennyire egyszerű.
A szabadságot is tanulni kell
„Általában a változásra adott emberi reakció – kevés kivétellel – félelemmel és szorongással jár, függetlenül attól, hogy alkotóról beszélünk vagy sem, illetve, hogy az illető korábban lázadt, alkalmazkodott vagy független volt” – mondja Tabár-Halász Mariann.
A nagyobb mozgástér elsőre egyértelműen pozitívnak tűnik, mégis könnyen bizonytalanságot teremthet. Hiszen amíg egy alkotó pontosan tudja, milyen keretek között mozoghat, addig ezek a keretek kapaszkodót is jelentenek. Ha viszont egyszer csak eltűnnek ezek, sokkal több döntést kell saját magának meghoznia.
„A hirtelen jött nagy mozgástérrel nem mindenki tud mit kezdeni. A szabadság megélését gyerekkorban tanuljuk. Attól függ minden, hogy volt-e otthon választási lehetőségünk, vagy csak a szülői elvárásoknak feleltünk meg. Megtanultunk-e, hogy mit kezdjünk a feladatmentes, üres idővel. Ha bármit szabad, hirtelen nehézzé válhat a döntés.”
Ez az alkotói pályán is megjelenhet
Egy előadó számára a korábban kialakult külső szabályok akár öntudatlanul is meghatározhatták, miről beszél, hogyan fogalmaz, mit tart kockázatosnak vagy milyen témákhoz nyúl. Amikor ezek a határok eltűnnek, nem feltétlenül következik be azonnal a kreatív robbanás.
Mariann szerint továbbá „aki eddig a művészetén keresztül nem politizált, az az új helyzetben sem fog feltétlenül ebbe az irányba mozdulni”. Ugyanígy azoknak az önálló, tisztán piaci alapon működő produkcióknak a kreativitását sem feltétlenül érintik érdemben a politikai változások, amelyek működését alapvetően nem ezek a tényezők határozzák meg.
A szabadság nem mindenki számára jelent azonnal felszabadulást – egy új helyzet bizonytalanságot is szülhet.
-
Fotó: Unsplash
Úton az új témák felé
Egészen más a helyzet azoknál az előadóknál, akiknek művészi önkifejezésében korábban hangsúlyosan megjelent a közéleti vagy rendszerkritikus tartalom. Egy ilyen alkotói irány mögött ugyanis jelentős feszültség dolgozhat.
„Érdemes lehet egy-egy előadó pályafutásában nyomon követni azt a pontot, amikor a zenei önkifejezés a dalszövegeken keresztül elmozdul a rendszerkritika irányába. Ez mindig magas feszültséggel jár. Amint azonban a rendszerszintű feszültség megszűnik, a kreativitás végre elengedi a védekező és alkalmazkodó funkcióját.”
Ez pedig utat adhat az új témáknak. Az alkotói figyelem visszatérhet azokhoz az egyetemes kérdésekhez, amelyek közéleti rendszertől függetlenül mindannyiunkat érintenek: a párkapcsolatokhoz, a kiégéshez, az önmagunkkal való küzdelemhez vagy éppen ahhoz, hogy kik vagyunk, amikor már nem kell valamivel szemben meghatároznunk magunkat.
A változás komoly identitásválságot is előidézhet
„Ha van olyan zenész, aki pusztán megélhetésből állt egy rendszer mögé, a nyilvános megbélyegzéstől való félelem mély identitásválságot okozhat nála.” Ez azonban nem feltétlenül csak negatív fordulat. A szakember szerint a krízis egyben lehetőség is arra, hogy az előadó visszataláljon a saját, belső alkotói gyökereihez.
A valódi saját hang megtalálása azonban nem egyik napról a másikra történik. „A változás időszakában a nagy szabadság megtanulása által találhatja meg egy zenész az igazi, saját hangját sok-sok megélés által.”
A félelem nem kívülről oldódik fel
Felmerül a kérdés: ha megszűnik a korábbi korlátozó környezet, mennyi időre van szüksége egy alkotónak ahhoz, hogy valóban felszabadultan alkosson?
Tabár-Halász Mariann szerint a nyílt véleménynyilvánításhoz kívülről meglepően gyorsan hozzá lehet szokni, amint a lehetőség adott. A közönség pedig továbbra is elsősorban a kedvencét látja a színpadon. A belső félelmek feloldása azonban már más kérdés. „Ez mindig belső munkát igényel, tehát nem érdemes kívülről várni a megoldást.”
Vagyis hiába változik meg egyik napról a másikra a közhangulat, az előadóban tovább élhetnek a korábbi tapasztalatok, beidegződések és óvatossági mechanizmusok. Hogy ezek milyen gyorsan oldódnak, arra nincs univerzális válasz.
A saját hang megtalálása sokszor nem egyetlen nagy felismerés, hanem hosszabb belső folyamat eredménye.
-
Fotó: Unsplash
Inspiráció vagy pánik?
A szabadság tehát egyszerre lehet felszabadító és szorongáskeltő. Hogy melyik arcát mutatja, az nagyban függ az egyén személyiségétől és korábbi tapasztalataitól.
„Végső soron a személyiségen múlik minden. Valakiből a hirtelen fellépő szabadság azonnal új slágereket vált ki, más pedig pánikba esik a túl sok lehetőségtől” – mondja a szakember.
Ezért sem érdemes azt várni minden előadótól, hogy egy társadalmi fordulat után azonnal új témákkal, markáns állásfoglalásokkal vagy radikálisan megváltozott zenei világgal jelentkezzen.
A koncert mint közös szelep
A zene ugyanakkor nemcsak az egyéni alkotói folyamatban tölthet be fontos szerepet. Egy társadalmi változás feldolgozásának közösségi szinten is különleges eszköze lehet.
„A zene az egyik legközvetlenebb szelep a társadalmi feszültségek levezetésére és feldolgozására. A koncertek biztonságos teret nyújtanak a közös frusztrációk kiéneklésére, ahol egy-egy karcosabb szöveg katartikus élményt ad a közönségnek és a zenésznek egyaránt” – fogalmaz Mariann.
Egy koncerten ugyanis nemcsak zenét hallgatunk, hanem közösen élünk át valamit. A tömeg, az ének, a ritmus és a közös érzelmek olyan feszültségeket is felszínre hozhatnak, amelyeket egyénileg nehezebb megfogalmazni, kiadni. Egy dal így akár közös feldolgozás színterévé is válhat.
De éppen ilyen fontos lehet az is, amikor egy zene egyáltalán nem akar reflektálni a közéletre. „Nem minden zenének kell közéletinek lennie a gyógyuláshoz, hiszen a szerelmes vagy mulatós dalok biztonságos menedéket nyújtanak a mindennapi nyomás elől.”
Nincs egyetlen helyes válasz
Egy nagy változás után tehát nem feltétlenül az történik, hogy minden egyes előadó felszabadultan új alapokra helyezi a pályáját.
„A szabadság kívülről érkezhet egyik pillanatról a másikra, de belülről mindannyian másképp dolgozzuk fel. Nincs egyetlen helyes út. Van, aki azonnal szárnyra kap, más lassabb belső keresgélés után talál magára, és olyan is akad, aki a tiszta szórakoztatásban érzi jól magát.”
A szakember szerint a lényeg, hogy a külső nyomás elengedésével mindenki újra a saját, őszinte hangján szólalhasson meg, de ezt nem lehet görcsösen erőltetni, csak lépésről lépésre haladva. Így a társadalmi-politikai átrendeződés nemcsak új témákat adhat a zenészeknek, hanem egyúttal lehetőséget teremthet arra is, hogy az előadók újra feltegyék maguknak az egyik legalapvetőbb alkotói kérdést: ha immár bármit mondhatok, mit szeretnék valójában, saját belső indíttatásból mondani?
Kiemelt kép: Unsplash
Hasonló cikkek

