BackstageSztorik, 12. rész: Raczkó Balázs, a DESH produkció gitárosa, gitároktató
Folytatódik BackstageSztorik interjúsorozatunk: ezúttal Raczkó Balázzsal, a DESH produkció gitárosával és a Kőbányai Zenei Stúdió oktatójával beszélgettünk. Szó esett a gitárhoz vezető útról, a saját hangszerekről, a színpad varázsáról, a tanítás kihívásairól, valamint arról is, hogy milyen jövő várhat a gitárzenére és a gitárzenészekre egy folyamatosan változó zenei világban.
Ha jól tudom, zenészcsaládba születtél, így a zene gyakorlatilag végig kísérte a gyerekkorodat. Mikor érezted először azt, hogy a gitár a te saját utad is lehet?
Emlékeim szerint 10-11 éves lehettem, amikor először elkezdem gitározni. De akkoriban a lelkesedésem nem tartott tovább nagyjából fél évnél. Más dolgok foglalkoztattak, így eladástam az akkori gitárom. 14 éves koromban viszont ismét belekezdtem. Onnantól már nem volt megállás.
Gondolom, kellett egy kis idő, mire beérett nálad a dolog. Hol, hogyan képezted magad, illetve milyenek voltak az első éveid a hangszerrel? Mi az, ami a leginkább megfogott ekkoriban benne, és mi az, ami miatt a mai napig a szenvedélyed?
Először magántanárnál, Puskás István „Pusi”-nál kezdtem gitározni tanulni. Az első pár óra után teljesen magával ragadott a dolog. A technikák, a hangszer sokszínűsége, valamint a lehetőség a fejlődésre. Nem sokkal később bekerültem az első zenekaromba, így a közös zenélés ízét is elkezdhettem megérezni. Később a Kőbányai Zenei Stúdióban folytattam a tanulmányaimat, ahol volt szerencsém az akkori gitártanszakon majdnem mindenkivel dolgozni és mindenkitől tanulni. (Tornóczky Ferenc, Kormos János, Maróthy Zoltán, Ifj. Tornóczky Ferenc, Lukács Peta )
Mai napig a zene felhőtlen szeretete, a folyamatos fejlődés lehetősége és a kihívást jelentő dolgok gyakorlása ösztönöz. Mindig van mit tanulni és gyakorolni.
Beszéljünk egy kicsit a hangszereidről, miken játszol és miért pont ezeken?
Többféle különböző hangszerem van, a könnyűzenei érában klasszikusnak számító Les Paultól a Telecasteren át, a modernebb konstrukciókig. Jelenleg a SCHECTER gitárgyártó hazai endorsere vagyok. Sokszínű, megbízható, precíz hangszereik maximálisan kiszolgálnak, az ő gitárjaik a fő munkaeszközeim.
Gitárosként milyen hangzásokat, előadókat vagy akár nem zenei hatásokat építesz be tudatosan a saját játékodba?
Mikor gyerek voltam, otthon a rockzene szólt általában - Bon Jovi, Toto, Skid Row, Guns N’ Roses, Mötley Crüe, Poison, Pantera stb. Így az első inspirációim ebből az irányból jöttek.
Aztán sok behatás ért a progresszív zenéktől, a popzenén, a metálon át és a jazzen keresztül, a fúziós formációkig. Ezek tanulásán és játszásán keresztül alakult ki a jelenlegi gitározásom. Kedvenc gitárosaim - Richie Kotzen, Steve Lukather, Synyster Gates, Guthrie Govan, Greg Howe, Oz Noy stb. - szólóit tanultam meg, de az ott megtanultakat igyekeztem mindig inkább a magam képére alakítani és a saját játékomra formálni.
Melyik volt az a koncert, vagy más szakmai élmény, amelyik a legnagyobb hatással volt rád, és valamilyen módon új irányba terelte a gondolkodásodat?
Talán életem első koncertje az első zenekarral, amiben játszottam. Az a pozitív drukk, ami bennem volt a színpadra lépés előtt és közben, úgy, hogy a barátaimmal és zenekartársaimmal játszhattuk azt a zenét, amit együtt alkottunk, addig semmihez sem fogható érzés volt. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy a koncertélményből sosem lesz elég.
A későbbiekben egyre több és nagyobb produkciókban, nagyobb közönség előtt játszhattam, és ez mindig csak erősíti bennem a koncertezés és a zenélés szeretetét.
Az az időszak is emlékezetes számomra, amikor növendékként voltam a Kőbányai Zenei stúdióban, ahol rengeteg új behatás ért a zenével és a gitározással kapcsolatban.
És ha már Kőbánya: érdekelne, hogy te hogyan éled meg az oktatói szerepet, mi az, ami a legszerethetőbb, illetve a legnehezebb számodra ezzel kapcsolatban?
Nagyon szeretem az oktatást. Egyrészt azért, mert maximálisan otthon érzem magam a Kőbányai Zenei Stúdióban. Másrészt a gitáros növendékek felhozatala is nagyon sokszínű, így élvezem, hogy többféle megközelítést alkalmazhatok a tanítás során. Inspiráló a növendékekkel való közös muzsikálás, az, hogy látom a fejlődésüket hétről-hétre, és hogy egyre jobbak és jobbak lesznek.
Nehézséget nem igazán tudok mondani, mert örömmel és szeretettel csinálom. Alkalomadtán több energiát kíván, hogy tartsam a növendékek lelkesedését a gyakorlásra a nehezebb, sűrűbb időszakaikban is. De ez vele jár, erre sem tekintek nehézségként igazából.
Az látszik, hogy napjainkban a zenetanulás vonatkozásában is kitárult a világ. Mi a véleményed az online tanulásról, vagy épp arról, hogy AI segítségével fejleszti magát egy fiatal gitáros?
Nagyon sok a lehetőség már az önfejlesztésre az online térben. Így sok jó és hasznos dologra tehetnek szert, mielőtt valamilyen zenei oktatási intézménybe mennének tanulni.
Viszont, az együtt gitározást, a közös zenélést, valamint a strukturáltan felépített, átfogó zenei tanulás összességét szerintem nem tudja helyettesíteni.
Kijelenthető szerinted, hogy a gitárzene kevésbé népszerű ma a mainstreamben? Mit gondolsz erről?
A mainstreamben kevésbé népszerű, mint akár a 80-as vagy 90-es években. De bőven vannak és lesznek még gitár és riff centrikus zenekarok, akik hatalmas befogadó közönséggel rendelkeznek. Nem aggódom emiatt.
Tapasztalataid és a tanítványaid elmondása alapján mi jelenti ma a legnagyobb kihívást egy fiatal magyar gitáros számára? Hogyan lehet dolgozni ezen, mi lehet a megoldás?
Nagyon telített a piac. Rengeteg a zenekar és még több a gitáros. A pályája elején lévő, fiatal, feltörekvő muzsikusként nem könnyű elhelyezkedni olyan produkcióban, vagy létrehozni egy olyan zenekart, ami akár megélhetést is biztosít. De azt látom, hogy aki végig járja ennek az útnak a lépcsőit és ezzel szeretne foglalkozni maximálisan, annak sikerül elérni, amit szeretne.
Szerinted mitől lesz valaki igazán jó zenész, amellett, hogy technikailag felkészült? Mi az a skill, amit nem lehet megtanulni, ami jó esetben ösztönösen jön?
Amire az előbb is utaltam: a szorgalom az, ami elengedhetetlen szerintem. Természetesen fontos a tehetség, a kisgyerekként fejlesztett készségek és persze az az érzék, ami mondhatni vele születik, de ha ezek a lehetőségek nincsenek kiaknázva gyakorlással, lehet, hogy kevésbé jó muzsikus válik egy tehetségesebb, de lusta emberből, mint egy talán kevésbé tehetséges, de szorgalmasan gyakorlóból, aki minden energiát belead a fejlődésbe.
Min dolgozol most és hol láthatunk, hallhatunk élőben legközelebb?
Jelenleg a DESH produkció zenekarában gitározom, így ezeken a koncerteken láthat és hallhat a közönség leggyakrabban mostanában. Emellett a saját lemezem munkálataival foglalatoskodom folyamatosan. Ami több kedves barátom és kollégám közreműködésével készül.
A fotókat készítette:
Az interjúsorozat korábbi epizódjai ide kattintva érhetők el.
Hasonló cikkek

