Feszültségek a zenekarban: honnan lehet tudni, hogy baj van, és mikor érdemes közbelépni? – Tabár-Halász Mariannal beszélgettünk #MentálisEgészségPercek
Egy zenekar tagjait a közös célok, az együtt gerjesztett kreatív energiák, a szakmai vagy épp baráti viszonyok és sokszor nagyon intenzív élethelyzetek kapcsolják össze. A rendszeres próbák, a koncertezéssel járó teendők, a határidők nyomása, valamint a folyamatos teljesítménykényszer miatt felszínre kerülhetnek a kisebb-nagyobb feszültségek is. De honnan lehet tudni, hogy egy természetes konfliktusról van szó, és mikor érdemes tudatosan beavatkozni? Hogyan lehet kezelni a dominanciát, kialakítani egy őszintébb kommunikációs kultúrát, és mikor jön el az a pont, amikor a különválás lehet a megoldás?
Tabár-Halász Mariann önismereti terápiás konzulens, Gestalt szakember segítségével ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.
„Csak vicc volt”
A konfliktusok ritkán egyik napról a másikra válnak láthatóvá és érezhetővé egy zenekaron belül. Sokszor apró változások jelzik, hogy valami nincs rendben: megváltozik a kommunikáció, megszűnnek a közös szabadidős rutinok, vagy egyszerűen már nem olyan jó együtt lenni, mint korábban. De mégis milyen konkrét jelekből lehet felismerni, hogy valami nincs rendben?
„Szarkasztikus megjegyzések, szemforgatás, »csak vicceltem« típusú odaszúrások. A tagok elkezdenek külön autókkal járni, esetleg már nem egymással, hanem egymásról beszélnek, klikkesedés indul el” – sorolja Tabár-Halász Mariann. Szerinte intő jel lehet az is, ha egy próba vagy koncert után a tagok gyorsan elköszönnek egymástól, és már nincs igény a kötetlen beszélgetésre vagy arra, hogy együtt örüljenek egy fellépésnek.
A szakmai működésben is megjelenhet a feszültség: valaki pontatlanabbá, felkészületlenebbé válik, koncert közben pedig látható rajta, hogy már csak „megcsinálja a bulit”, de valójában nincs benne energia. Az indokolatlan fáradtság, fásultság, testi tünetek vagy akár a kiégés szintén olyan jelek lehetnek, amelyekre érdemes odafigyelni.
Tabár-Halász Mariann szerint azonban ezek sokszor korábbi problémák következményei.
A domináns tag is szoronghat
Egy zenekarban különösen nehéz helyzetet teremthet, ha egyvalaki rendszeresen átveszi az irányítást, miközben a többiek egyre inkább visszahúzódnak. A domináns működés kívülről kontrollálónak tűnhet, a háttérben azonban egészen más állhat.
„A zenekaron belüli dominancia (kontroll) hátterében szinte mindig rejtett szorongás és a szétcsúszástól való félelem áll, és előfordulhat, hogy az érintett ezt észre sem veszi, mert ő ezt felelősségvállalásnak éli meg.” Mindez azonban a közös alkotásra is hatással lehet. Ha egy ember akar minden döntést meghozni, az könnyen visszafoghatja a többiek kreativitását, és egy idő után az egész csapat működését beszűkítheti.
Mariann szerint ilyen helyzetekben a menedzser szerepe is fontos. Egy zenekar esetében általában nem elég, ha a menedzsment kizárólag a koncertszervezéssel és az üzleti ügyekkel foglalkozik: a csapaton belüli feszültségeket is érdemes időben észrevenni.
„Azt gondolom, hogy a menedzser egyik legfontosabb feladata, hogy kezeljen egy ilyen helyzetet, mert ahol ez nem történik meg, ott a csapatban felgyülemlő feszültséget gyakran senki nem veszi észre időben.”
Ha azonban a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy a tagok egymással csak kiabálni vagy épp hallgatni tudnak, külső segítségre, egy független team coach-ra lehet szükség. „A coach egy biztonságos közeget teremthet, ahol a visszahúzódók végre szóhoz juthatnak, a domináns tag megláthatja a saját viselkedése hatásait, és közösen olyan új, világos játékszabályokat fektethetnek le, amivel visszatérhet az egyensúly és a közös zenélés öröme” – magyarázza a szakember.
A zenekari működésben a zenei összhang mellett az emberi dinamika is meghatározó.
-
Fotó: Unsplash
Nem mindegy, hogyan mondjuk el, ami zavar
Egy zenekarban könnyű személyes támadásként megélni a kritikát, hiszen a szakmai és a személyes kapcsolatok gyakran összefonódnak. Mariann szerint az egyik legfontosabb, amit érdemes megtanulni ezzel kapcsolatban, hogy ne a másikat minősítsük, hanem magunkból osszunk meg valamit a kommunikáció során.
„Az ilyen helyzetekben magadból osztasz meg valamit. Ez a szemlélet a felelősséget nem a másikra helyezi, hanem azt mutatja meg, hogy egy adott helyzet milyen hatással van ránk. Ehhez elsősorban önismeretre és asszertív kommunikációra van szükség.”
A szakember szerint hasznos gyakorlat lehet az is, ha minden esemény után röviden átbeszélik a tagok a történteket: „Mi volt a cél? Mi történt valójában? Mi működött jól? Mit csinálunk másképp legközelebb?” A kritikát pedig érdemes négyszemközt megbeszélni, feltéve, hogy a csapat tagjai képesek erre asszertíven. A megelőzésben pedig akár egy rövid, próba vagy koncert előtti check-in is sokat segíthet. „Például be lehet vezetni, hogy a próbát vagy koncertet megelőzően rákérdeznek egymásnál a tagok, hogy ki, hogy érkezett, hogy érzi magát – így képet kaphatnak arról, mi van a másikkal” – javasolja Tabár-Halász Mariann.
„Általában az érzelmek, a barátságok és a közös alkotás mentén születik meg egy zenekar, de egymás megismerése nagyon hasznos – mint egy kvázi használati utasítás.”
Olvastad már? A reflektorfény árnyoldala: hogyan taszít kiégésbe a zeneipar, és mit lehet kezdeni vele? Tabár-Halász Mariannal beszélgettünk
Együtt, mindenáron – vagy mégsem?
A szakember szerint „egy komolyabb konfliktust megoldani addig lehet, amíg a zenekari tagokban van közös elképzelés és cél a jövőről, illetve mindannyian készek felelősséget vállalni a saját szerepükért a kialakult helyzetben.”
Emellett fontos a változásra és a tanulásra való nyitottság, valamint, hogy a feszültségek mögött még jelen legyen az egymás iránti alapvető szeretet és tisztelet.
Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor már nem egyszerű kommunikációs problémáról van szó. Ilyen lehet például, ha az alapvető értékek és prioritások annyira eltérnek, hogy a tagok már egészen mást várnak a közös munkától. Súlyos határvonal az érzelmi vagy verbális bántalmazás, illetve az is, ha a közös munka fizikai vagy mentális betegséget okoz.
Mariann hozzáteszi, a komoly bizalomvesztés – például anyagi visszaélés vagy olyan árulás, amely után a tisztelet nehezen vagy egyáltalán nem építhető újra – szintén olyan helyzet lehet, amelyben a különválás lehet a megoldás.
Egy csapat egyensúlyát a kimondatlan feszültségek is könnyen felboríthatják.
-
Fotó: Unsplash
Nem minden válság végződik feloszlással
„A feloszlás előtti mérlegelés során először azt érdemes tisztázni, hogy létezik-e még az a közös vízió, az a művészi üzenet vagy cél, ami miatt egyáltalán érdemes együtt maradni” – mondja a szakember. Ezzel párhuzamosan azt a kérdést is érdemes feltenni: milyen árat fizet a csapat az együtt maradásért? Az egészség, az emberi kapcsolatok vagy éppen az alkotás öröme mind olyan szempontok, amelyeket nem jó figyelmen kívül hagyni.
Ráadásul nem feltétlenül a feloszlás az egyetlen lehetőség. Egy turnészünet, kevesebb fellépés, projektalapú működés vagy akár egy tagcsere is új helyzetet teremthet. Ehhez azonban szükség van azokra a beszélgetésekre is, amelyek korábban elmaradtak.
„Elengedhetetlen, hogy a tagok leüljenek egymással és elmondák mindazt a kimondatlan dolgot, amit eddig senki nem mert felvállalni, de mindenki pontosan érezte és érzi a levegőben.”
Ha végül mégis a különválás mellett döntenek a tagok, az sem okvetlenül jelent bukást. „A feloszlás nem feltétlenül kudarc, hiszen egy zenekar életciklusának természetes vége egy sikeres folyamat méltó lezárása is lehet.” A kérdés inkább az, hogyan történik meg ez a lezárás: indulatból, vagy tudatosan, egymás és a közös eredmények tiszteletben tartása mellett.
A bizalom újraépítése apró lépésekkel kezdődik
Egy komoly konfliktus vagy egy régi tag távozása után nem lehet egyszerűen úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Az új helyzet új dinamikát hoz, ezért új megállapodások is kellenek. „Egy régi tag távozása vagy egy nagy összezörrenés után időt kell hagyni a feldolgozásra” – hangsúlyozza az önismereti terápiás konzulens.
Ha új tag érkezik, akkor a korábbi működés nem vihető tovább változtatás nélkül. Éppen ezért érdemes konkrét, betartható szabályokat kialakítani – például a pontosság vagy a felkészültség kérdésében. Ezek az apró vállalások azért is fontosak, mert a bizalom ritkán épül vissza egyetlen nagy beszélgetéstől. Sokkal inkább a mindennapi működésben, újra és újra megtapasztalt kiszámíthatóságon keresztül kovácsolódik össze. Ahogy Tabár-Halász Mariann fogalmaz, „ezek a mikro bizalmi lépések fokozatosan építik újra a biztonságérzetet.”
A zenekari működésben tehát egy összezörrenés még nem biztos, hogy a végső elválás okozója – azonban a ki nem mondott konfliktus, a tartós bizalomvesztés és az egymás mellett, nem pedig egymással való működés már komoly figyelmeztető jel lehet azzal kapcsolatban, hogy beavatkozásra van szükség. És nem, nem kell megvárni, míg eldurvul a helyzet.
„Mindenképpen coach vagy mediátor bevonását ajánlom, mert a menedzser rálát dolgokra, de egy ilyen volumenű esetben jelentősen leveszi a terhet a válláról az, ha nem kell egyszerre konfliktuskezelőként és üzleti döntéshozóként egyensúlyoznia a szituációban.”
Végeredményben a közös zenélés több az alkotásnál – arról is szól, hogy azok az emberek, akik létrehozzák az új zenei produktumokat, hosszú távon képesek-e egymás mellett – és egymással – harmóniában működni.
Ha szeretnél részt venni Mariann programjain, ezen a linken tájékozódhatsz. Ha pedig megtapasztalnád a stresszmentes digitális koncertszervezés előnyeit, a KoncertBooking.com-ra itt tudsz regisztrálni.
Szerző: Zahorján Ivett, kiemelt kép: Unsplash
Címkék
interjú mentális egészség önismeret Tabár-Halász Mariann #MentálisEgészségPercek zenekaron belüli konfliktusok konfliktuskezelésHasonló cikkek

