BackstageSztorik 15. rész: Bánki Nikoletta, a GrapefruitMoon Records alapítója, zenei menedzser
A gyors eredmények és a virálisság helyett a hosszú távú, tudatos építkezésben hisz. Bánki Nikoletta zenei menedzser, a GrapefruitMoon Records alapítója szerint a lépésről-lépésre való építkezés nemcsak a fenntartható előadói karrier, de a mentális jóllét szempontjából is kulcsfontosságú. A kezdetekről, a menedzseri lét sajátosságairól, az AI-ról, az NKA pályázatokról és a tapasztalatcsere fintosságáról is beszélgettünk a szakemberrel a #BackstageSztorik 15. részében.
Mi volt az a pont, amikor egyértelművé vált számodra, hogy az előadók építésével és menedzselésével szeretnél foglalkozni?
Konkrét ponthoz nem tudom kötni, csak egy erős nosztalgikus élményanyagom van, aminél már felsejlett számomra, hogy szenvedélyem a zene és főleg az élőzene. A 20-as éveim nagyrészében koncertekre, fesztiválokra jártam, ez volt a fő kikapcsolódás és a barátaimmal való kötődés formája számomra. Valahogy beszippantott ez a világ. Aztán egy ilyen környezetben megtaláltam azokat az embereket, akik révén bepillantást nyertem a kulisszák mögé, és végül egyik dolog hozta a másikat.
2019-ben alapítottad meg a GrapefruitMoon Records-ot. Mit láttál, tapasztaltál akkor a hazai zeneiparban, amire szerettél volna egy saját kiadói struktúrával reagálni? Hogyan alakult ki a támogatott produkciók köre?
Általában belső sugallatok hatására hozok nagyléptékű döntéseket. Adódott egy helyzet, hogy el kellett jönnöm attól a kiadótól, ahol korábban dolgoztam, és bár ott láttam már, hogy például feltörekvő előadók sorsa mennyire hányattatott vagy mennyire nehéz a boldogulás, illetve, hogy milyen sok külső tényezőn múlik, valahogy nem volt kérdés számomra, hogy saját kiadót kell létrehozni.
Azt is biztosan tudtam, hogy olyan előadókkal szeretnék foglalkozni, akik a saját ízlésemet prezentálják. A szubjektív szempontok ebben is erősebbek nálam, mint mondjuk egy üzleti szempont. Ez nem feltétlen jó kiadóvezetőként, de nem tudok másképp működni.
Milyen szemléletű, stílusú előadókat, zenekarokat látsz ma hosszú távon életképesnek a hazai zeneiparban?
Ha hosszútávról beszélünk, akkor a stílusnál, műfajnál szerintem sokkal meghatározóbb az attitűd. Mindig lesznek trendi vagy népszerű sítlusok, de ezek folyamatosan változnak. Az viszont biztos, hogyha valaki önazonos, és kitartó módon tesz azért, hogy látható legyen, akinek vannak víziói és képes tenni is érte, az kifizetődik. Emellett azt kell mondjam, sok múlik a szerencsén is. Mindig a közönség dönti el végső soron, hogy mi marad életképes, mi csak lehetőséget tudunk adni rá, hogy ez megtörténjen. De ez sem kevés. Sőt.
Bánki Nikoletta a Doggos zenekarral
-
Fotó: Kriza Márton
A menedzser ma már jóval több, mint egy klasszikus értelemben vett „háttérember” – stratégiai döntésekben, kommunikációban, marketingben, bookingban és akár a repertoár alakításában is részt vesz. Szerinted mik egy jó menedzser legfontosabb feladatai, és mik azok a dolgok, amikben érdemes megadnia a szabadságot a művészeknek? Te hogyan gondolkodsz erről?
Érdekes kérdés, én pont azt tanultam meg az évek alatt, hogy érdemes több szabadságot adnom az előadóimnak. Lehet, hogy korábban olyan előadókkal dolgoztam, ahol egyszerűen nagyobb igény mutatkozott arra, hogy jobban belefolyjak akár a vízió kitalálásába vagy a social media kommunikációba. Szerintem a mostani ügyfélköröm sokkal tudatosabb a saját elképzeléseit illetően, a zenén túl is, és kisebb a mozgásterem. De nem probléma, mert így többet tudok a szervezési feladatokkal foglalkozni. Szerintem a jó menedzser figyel, véleményt mondd, lebeszél arról, ami káros út lehet, úgymond egyenget, de megadja az alkotói szabadságot az artistnak. Az alkotó embereknek nagyon fontos szerintem, hogy ne legyenek korlátozva. Sokat kell beszélgetni, megérteni a működésüket, és akkor ösztönösen érzi az ember, hogy mivel tud segíteni. Az is fontos, hogy mindenki máshogy működik, minden előadómnál teljesen más az igényszint, szóval fontos a rugalmasság és az, hogy ráérezz, hogy kinél mi az, amiben hasznára lehetsz. Alapvetően pedig a fontos menedzser skillek a proaktivitás, megbízhatóság és hogy határozottan tudd képviselni az előadódat.
Szerinted mikortól van szüksége egy előadónak, zenekarnak kiadóra, menedzserre?
Szerintem akkor, hogyha van egy víziója, elképzelései, tenni akarása, de nincs meg hozzá a kellő tapasztalat. Tudom, hogy végső soron mindenki csak zenélni, alkotni, fellépni akar, de nem látom életképesnek hosszútávon azokat, akik nem látnak ezen túl, nincsen stratégiájuk. És attól még
nyugodtan zenéljen szabadon mindenki, akinek ez hozzátesz az életéhez, de szerintem menedzsment/kiadó annak szükséges, aki olyan jövőt tervez, amiben van fejlődésre való hajlandóság és elérendő célok.
Az elmúlt 10 évben többszáz millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást nyertél előadók, fesztiválok és klubok számára. Van olyan terület vagy előadói réteg, amely továbbra is nehezen jut hozzá a szükséges forrásokhoz? Hogyan lehetne változtatni ezen?
Elsősorban az NKA-hoz adok be pályázatokat. Szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy ott az elmúlt években mi történt, mert ezzel most az egész ország képbe került. Azt remélem, hogy a tisztújítással és szervezeti átalakulással demokratikusabb és átláthatóbb lesz a döntési rendszer. Egyébként korábbi évek tapasztalatai alapján azt mondanám, hogy egészen a legutolsó időszakig korrekt döntések születtek, nálam nagyon nagy a műfaji lefedettség, írok pályázatot a jazztől a metálon át mindenkinek, és a megalapozott pályázatok többnyire sikert értek el, de vannak kevésbé látható, periférián lévő szegmensek, akiknek nehezebb megalapozott pályázatot beadni. A döntések megindoklása teremthetne egy kedvezőbb helyzetet, de ilyen mennyiségű pályázat beérkezésénél véleményem szerint erre nem lesz kapacitás.
Egy másik témára kanyarodva, az AI egyre több ponton jelenik meg a zenealkotásban, a marketingben vagy épp az előadók mindennapi munkájában. Te hogyan vélekedsz róla?
Mint minden, mértékkel ez is használható. A mindennapi munkában sokat tud segíteni, például leegyszerűsíteni a keresési folyamatokat. Démonizálni felesleges, része a technológiai fejlődésünknek. Azonban a túlzásba vitt AI használat káros lehet, és hát mondanom sem kell, hogy a zeneszerzés során alkalmazott AI az egész jogdíjrendszert át fogja alakítani. Szóval lesznek vagy vannak súlyos következményei. Abban nem vagyok biztos, hogy az alkotói folyamatokba szükségszerűen beépül, mert szerintem az emberi alkotást nem lehet reprodukálni, de a mindennapi életben bizonyosan. Én magam részéről használom, de figyelek arra, hogy a munkavégzésben inkább csak ellenőrzésre vagy „guglizás” helyett alkalmazzam. Nem irattam még vele pályázati szövegeket, és nem is tervezem, fontos, hogy használjam az agyam és a képességeimet, ennyit nem ér meg, hogy lerövidítsem a munkát.
Bánki Nikoletta, a GrapefruitMoon Records alapítója egy szakmai panelbeszélgetésen
-
Fotó: Göndör Dániel
Kijelenthető, hogy ma nagyon gyorsan kell reagálni a trendekre, miközben egy előadói karrier hosszú távú építkezést igényel. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni ezek között?
Erre biztosan nem én tudom a legrelevánsabb választ adni, mert a trendekben kevésbé hiszek. Mármint látom ezek hatását és jelentőségét, de továbbra is kitartok a hosszútáv és a lépcsőzetes építkezés mellett. Ez szerintem az előadót sem terheli szét lelkileg és idegileg. Nem cél kiégetni az artistot 1-2 év alatt. Szóval én azt mondom, hogy babysteps.
Társszerzője vagy az Az ötödik tag, a menedzser! című könyvnek, és rendszeresen tartasz workshopokat, továbbá mentorprogramokban is részt veszel. Miért fontos számodra a szakmai párbeszéd előre mozdítása, az edukáció?
Az elmúlt időszakban ezt egy kicsit elhanyagoltam, de ettől még nagyon fontosnak tartom, hogy a menedzsmentre ugyanúgy szakmaként tekintsünk, mint bármilyen másik mesterségre, és ennek az az útja, ha gondoskodunk az utódképzésről. Másrészt az is lényeges, hogy szakmai körökben kommunikáljunk egymással, mert ezekből lehet fejlődni, tájékozódni.
Hiszek a csapatmunkában és a tapasztalatcserében, elbírnék belőle többet is viselni, mint amennyi a mindennapokban általában kijut. Mert azért sokszor a munka oroszlánrésze egy emberre marad, és tud ez egy magányos tevékenység lenni.
Van olyan szakmai kihívás, mérföldkő, amit szeretnél teljesíteni, elérni a következő években?
Kiadóként már átéltem azt, hogy milyen az, amikor egy kezdő előadómból headliner lesz, de szeretném ezt 360 fokban dolgozó menedzserként is megélni. Egyébként látok rá sanszot, hogy megtörténjen.
Kiemelt kép: Kriza Márton
Az interjúsorozat korábbi epizódjai ide kattintva érhetők el.
Hasonló cikkek

